Belső kommunikáció? Nem formalitás!

A római császárok sikerreceptje (kenyeret és cirkuszt a népnek) mai vállalati nyelvre talán úgy fordítható le, hogy elismerést és információt a munkatársaknak. E kettőt szomjúhozzák leginkább, ez ad napi üzemanyagot a munkához és perspektívát a fejlődéshez. Az elismerés legkézenfekvőbb formája a teljesítményhez igazított anyagi motivációs rendszer, illetve a sikerek közös és hangos megünneplése, az előrelépés lehetősége. Az információval azonban már sokszor akadnak problémák. Először is itt a dilemma, hogy kinek, milyen mélységű és minőségű információval szolgáljunk. A munkavégzéshez szükséges adatok, tudnivalók köre általában pontosan szabályozott, ezek formális csatornákon keresztül, szerkesztve, precízen adagolva juttathatók el a megfelelő helyekre, gondosan ügyelve a titoktartásra, a jogszabályokra. Nehezebb a helyzet stratégiai irányokkal, ezeket ugyanis esetlegesen érti meg a napi operációban ügyködő kolléga, hiszen nem látja, nem láthatja át az összefüggéseket, ám mégis fontos időnként irányt mutatni számára, jövőképet rajzolni, viszonyítási pontokat fölállítani. Ezekre szolgálnak az állománygyűlések, vezetői körlevelek, melyek hatása legtöbbször nem tart sokáig, viszont kiváló táptalajul szolgálhatnak az egyéni interpretációkra, a félreértések köré épített álelméletekre. És innentől válik izgalmassá a kérdés: miről is beszélgetnek az emberek egymás közt, hogyan születnek képtelen történetek, vannak-e csomópontjai és jellemző helyszínei a társalgásoknak. Egyáltalán foglalkozzon-e egy vállalat az informális kommunikációval, a vállalati pletykával? Ha meg szeretné érteni a vezetés a cég belső világát, mindenképpen. A csak formális kommunikációra építő menedzsment álomvilágban él, áltatja magát, hogy mindent megtesz a hatékony működésért. A dolgok ugyanis a mélyben dőlnek el, a kávézókban, a dohányzó helységekben, az öltözőkben, a kisebb közösségekben. Az itt történtek megértése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy szervezet irányítható, menedzselhető legyen és a vezetés folyamatosan kézben tudhassa az ügyeket. Az informális kommunikáció megértésével válhat igazán partnerré a munkatárs, vonható be, motiválható, kritikus esetekben (válság) nyugtatható meg a közösség.