Arról nem mernénk véleményt formálni, hogy mennyi az ideális idő, amit érdemes egy-egy munkahelyen eltölteni. Van olyan nézet, amely a stabilitást helyezi mindenek fölé, akár még a megújulási képesség rovásárai is, mondván az összeszokott, emberi kapcsolatokkal megerősített vállalati struktúra a legnagyobb érték. Vannak nem kevesen, akik szerint érdemes minél több helyen élményeket szerezni, tapasztalatokat gyűjteni, és a cég akár át ugorhat organikus fejlődési lépcsőket is, ha a megfelelő embereket sikerül levadászni és importálni. Bár gyakrabban cserélődnek így a szereplők a szervezeti sakktáblán, a dinamika, a friss vér többet hoz a konyhára. Van tehát ilyen is, meg olyan is, az azonban vitán felül áll, hogy a szervezet megtartó képessége többet üzen annál, hogy aktuálisan a szervezet hány százaléka újul meg egy adott idő alatt. Az ember ugyanis közösségi lény, ősidők óta társasági létre van kódolva, a magányos farkasok inkább a ritka kivételek, ezért a sikeres vállalati működéshez mindenképpen szükséges a közösségi tényező is.
Vannak olyan szerencsétlenül vezetett cégek, amelyek nem tudnak mit kezdeni a közösségi megtartás kihívásaival. Minden szektorban jól ismertek a “menedzser temetők”, ahová jellemzően lényegében megbukni tudnak menni a szakemberek, és nem feltétlenül saját alkalmatlanságuk okán. Érdekes módon ezek a cégek azért folyamatosan fel tudják tölteni az állományt újabb és újabb jelöltekkel, leginkább azért, mert nem túl jó hírnevüket muszáj valamivel – leginkább kompenzációs csomaggal – vonzóvá tenni. Ám – ahogyan arról már mi is írtunk nem régen – van az a pillanat, amikor nincs az a pénz…
Vajon mi húzódhat meg a menedzserzabáló struktúrák mögött. Leggyakrabban egy eltorzul értékrend, amely valakihez, valakikhez köthető: alapítókhoz, tulajdonosokhoz, bentragadt komisszárokhoz, akik mondjuk az anyavállalat helyi végrehajtói. Van, amikor a meg nem fogalmazott, vagy nem egyértelmű elvárásrendszer falja fel áldozatait. Ha nem világos, mi a feladat, mi a mérés alapja, mi a valós kompetencia, az sosem jelent jót. Van, hogy a piac, vagy a technológia rohan olyan őrült tempóban, hogy azt saját erőből képtelenség lekövetni, folyton meg kell keresni azt, aki vélhetően a legtöbbet tudja a dologról. Bármi is legyen a kiváltó ok, mindez rengeteg kárt, sérülést, frusztrációt okozhat a felekben, megtörhet büszke gerinceket, elbizonytalaníthat saját hitünkben. A sérüléseket aztán cipelik tovább, és később ott okozhatnak váratlan és érthetetlen cselekvéseket, ahol azt senki sem érti.
Tanácsunk Hofit idézve: „Pajtás, ne csüggedj!” Ha sikerül megérteni, hogy helyzeted ellehetlenülése nem a te történeted, hanem mások kudarca, engedd el, és lépj tovább büszkén, lehetőleg minél hamarabb, hogy az a bizonyos pofon ne sajogjon túl sokáig! Ha bízol magadban, meg fog találni a neked való feladat.
