A római császárok sikerreceptje (kenyeret és cirkuszt a népnek) mai vállalati nyelvre talán úgy fordítható le, hogy elismerést és információt a munkatársaknak. E kettőt szomjúhozzák leginkább, ez ad napi üzemanyagot a munkához és perspektívát a fejlődéshez. Az elismerés legkézenfekvőbb formája a teljesítményhez igazított anyagi motivációs rendszer, illetve a sikerek közös és hangos megünneplése, az előrelépés lehetősége. Az információval azonban már sokszor akadnak problémák. Először is itt a dilemma, hogy kinek, milyen mélységű és minőségű információval szolgáljunk. A munkavégzéshez szükséges adatok, tudnivalók köre általában pontosan szabályozott, ezek formális csatornákon keresztül, szerkesztve, precízen adagolva juttathatók el a megfelelő helyekre, gondosan ügyelve a titoktartásra, a jogszabályokra. Nehezebb a helyzet stratégiai irányokkal, ezeket ugyanis esetlegesen érti meg a napi operációban ügyködő kolléga, hiszen nem látja, nem láthatja át az összefüggéseket, ám mégis fontos időnként irányt mutatni számára, jövőképet rajzolni, viszonyítási pontokat fölállítani. Ezekre szolgálnak az állománygyűlések, vezetői körlevelek, melyek hatása legtöbbször nem tart sokáig, viszont kiváló táptalajul szolgálhatnak az egyéni interpretációkra, a félreértések köré épített álelméletekre. És innentől válik izgalmassá a kérdés: miről is beszélgetnek az emberek egymás közt, hogyan születnek képtelen történetek, vannak-e csomópontjai és jellemző helyszínei a társalgásoknak. Egyáltalán foglalkozzon-e egy vállalat az informális kommunikációval, a vállalati pletykával? Ha meg szeretné érteni a vezetés a cég belső világát, mindenképpen. A csak formális kommunikációra építő menedzsment álomvilágban él, áltatja magát, hogy mindent megtesz a hatékony működésért. A dolgok ugyanis a mélyben dőlnek el, a kávézókban, a dohányzó helységekben, az öltözőkben, a kisebb közösségekben. Az itt történtek megértése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy szervezet irányítható, menedzselhető legyen és a vezetés folyamatosan kézben tudhassa az ügyeket. Az informális kommunikáció megértésével válhat igazán partnerré a munkatárs, vonható be, motiválható, kritikus esetekben (válság) nyugtatható meg a közösség.
Kapcsolódó bejegyzések
Arról nem mernénk véleményt formálni, hogy mennyi az ideális idő, amit érdemes egy-egy munkahelyen eltölteni. Van olyan nézet, amely a … Tovább
„A vállalatokra általánosan jellemző struktúra gyakorlatilag az ipari forradalom óta változatlan: hierarchikus felépítés uralkodik, amit a munkahelyek kialakítása is szolgál … Tovább
Igen. És kell is tanítani, hiszen megtartani a munkatársakat sokkal hatékonyabb (és olcsóbb is), mint folyton újakat toborozni. Hüvelykujj szabály … Tovább
Nem kötelező ám itt dolgozni! – zárt le egy munkahelyi konfliktust az egyszeri vezető, miután beosztott kollégájával kialakult szakmai nézeteltérésnek … Tovább
Vezetőnek lenni különleges lehetőség, egyben mérhetetlenül komoly feladat: másokat vezetni, másokért felelősséget vállalni, másokból kihozni a lehető legtöbbet úgy, hogy … Tovább
Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy … Tovább
Elektronikus kereskedelemmel foglalkozó konferencián voltam vendég előadó. Közvetlenül előttem Klapka Gyuri bácsi, az „aranyember”, mesélt vicceseket, és nevettette meg a … Tovább
Digitalizálódunk, és ez jelenleg egyirányú utcának tűnik. Mindenből adat lesz, belőlünk emberekből is. Az adat, a számok tűpontos paramétereket is … Tovább
Ritka izgalmas ma cégstratégiákkal foglalkozni. Presze mindig is az volt, most azonban belépett a változók közé egy olyan elem, amely … Tovább
Napjainkra címke lett belőle: a fenntartható csökkenés egyre ismertebb kategória, mint ahogy a csökkenés is egyre inkább hétköznapi része az … Tovább
Megdöbbentett, amikor egy tanulmányban azt olvastam, a munkavállalók milyen nagy hányada nem is tudja igazán, mi a valós értelme napi … Tovább
Több oka is van, amiért a két jelenséget érdemes megkülönböztetnünk, így 2024 legelején. Világszerte érvényes, hogy olyan évek állnak mögöttünk, … Tovább
Merthogy a munka-magánélet egyensúlyról már majdnem elég szó esik, ráirányítva a figyelmet időnk, energiánk (kedvünk stb.) véges voltára. Csakhogy a … Tovább
Újra az informális szervezetekről és kommunikációról szervezünk szakmai napot, ahogyan tettük ezt már decemberben is. A téma ugyanaz: a belső … Tovább