A sok amerikai sablon film után üdítő élmény megnézni Tom Hooper kiváló alkotását, A király beszédét. A történet VI. György angol királyról szól, akiben amúgy II. Erzsébet királynő édesapját is tisztelhetjük. Miután bátyja egy házasságban élő amerikai asszony miatt, tehát többszörösen is botrányos kapcsolatukat felvállalva lemondott a trónról, főhősünkre vár a feladat és a felelősség, hogy a brit birodalom uraként dacoljon az egyre fenyegetőbb német terjeszkedéssel. Remek kihívás, óriási lehetőség – vágnánk rá azonnal mi, a mai menedzser kultúrán nevelkedett okosok. Csakhogy VI. György egy nem elhanyagolható hiányossággal is rendelkezett: rettenetesen dadogott. Márpedig egy dadogós király hogyan integrálhat egy háborús veszéllyel szembenéző nemzetet, mi több, az akkoriban még világméretű brit birodalmat. Tudta ezt ő is, és emberfeletti küzdelem eredményeként többször nekifeszülve, majd ugyanennyiszer megfutamodva harcolta meg saját háborúját gátlásaival, gyerekkori démonjaival, akarnok apja, gonoszkodó testvére és kirekesztő dajkája rossz emlékeivel. Talán fel is adta volna, ha nem hozza helyzetbe az élet bátyja lemondása nyomán, és ha nem állt volna mellette Lionel, a szokatlan stílusú beszédtanár, aki kevésbé beszédkészségét, mint inkább bátorságát, saját magába vetett hitét adta neki vissza. A történet innentől ismert: VI. György a háborús ellenállás, e nemzeti integráció legendás alakjává vált, de példája talán azért is tanulságos, mert önmagán tudott felülkerekedni azzal, hogy a maga oldalára tudta állítani a vezetők mindenkori legfontosabb fegyverét, a kommunikációt.
Kapcsolódó bejegyzések
A verbális kommunikáció fontos eleme a beszélgető partnerek közötti térköz, ami a vezető és beosztott kommunikációja esetében legalább két lépés … Tovább
Teljesen jogos és helyes állásfoglalást fogalmazott meg a Magyar PR Szövetség az úgynevezett PR cikkek elburjánzásának káros hatásairól. Való igaz, leértékeli a … Tovább
Egy éve lassan, hogy a Magyar Reklámszövetség egerszalóki Reklámkonferenciáján házigazdaként koccintásra hívtam a hazai kommunikációs szövetségek elnökeit, és felvetettem a szorosabb együttműködés, a közös … Tovább
Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy … Tovább
Vissza-vissza térő téma a PR a szakmai beszélgetésekben, ami azt is mutatja, valami nincs a helyén ezzel kapcsolatban. A legutóbbi, … Tovább
Jön két új gyártósor, közben sűrűsödnek az átállások, esetleg a vevő is megváltoztatta az elképzeléseit, a beszállító közben problémákkal küszködik, … Tovább
Miért, mit hozzon? A Coca Cola trónfosztásától hangos a szaksajtó a Best Global Brands 2013. évi listájának publikálása óta. Valóban, … Tovább
Nehéz idők járnak a marketingesekre. A gazdasági turbulenciák nem csak a szakma renoméját tépázták meg, de mára elbocsátási hullám is … Tovább
Nem kötelező ám itt dolgozni! – zárt le egy munkahelyi konfliktust az egyszeri vezető, miután beosztott kollégájával kialakult szakmai nézeteltérésnek … Tovább
A CSR haláli! Komolyan, ezt magam is majdnem megtapasztaltam. Íme a történet: a minap margitszigeti szokásos futóköröm előtt jóleső érzéssel … Tovább
2015 óta élünk az egyre akutabb munkaerőhiány korszakában, ami ma már mind mennyiségi, mind minőségi értelemben igaz. Ha van is … Tovább
A római császárok sikerreceptje (kenyeret és cirkuszt a népnek) mai vállalati nyelvre talán úgy fordítható le, hogy elismerést és információt … Tovább
Van-e értéke manapság a díjaknak? Figyel rájuk valaki? Mit sugallnak, mit üzennek? Erről szóló előadással indult a 2012-es Superbrands évad … Tovább
A formula 1 versenysorozat iránt érdeklődőket évtizedek óta foglalkoztatja a dilemma: az egy-egy versenyző által dominált korszak sikerei mögött vajon … Tovább