fbpx

Nők és a kommunikáció

Egy kedves hölgyismerősöm gyakran mondja, hogy a nőket nem szabad hibáztatni a csacsogás-kényszerük miatt, hiszen ez az őskorból rajtuk maradt tulajdonság: míg a zordon férfiak settenkedve, csöndben mamutra vadásztak, a nők a kunyhó körül tartották egyben a kolóniát, a közösséget, tettek-vettek, szorgoskodtak és közben természetesen beszéltek. Nem keveset! És valóban: ha az ember egy piros lámpánál körbepillant és beles a szomszédos autókba, azt tapasztalhatja, hogy míg a férfiak maguk elé révedve szemlélik az előttük álló autó gumiméretét, számolják a kipufogócsöveket és saccolják a másik kocsi lóerejét (netán az élet bölcsességeiről morfondíroznak), addig a nők nagy valószínséggel telefonálnak, láthatóan nem feltétlenül lényegre törően, hanem amúgy igazi pletyós üzemmódban, sokszor csak az élvezet kedvéért. Nem meglepő ezek után, hogy a kommunikációs és marketing szakma is erősen nőiesedik, se szeri, se száma azoknak a komoly cégeknek, melyeket hölgyek marketingelnek és kommunikálnak. És ez jó így! Az üzleti életben amúgy is méltatlanul kevés a női vezető, cégtulajdonos (elég csak a Superbrands zsűri csoportképére tekinteni), a felháborító bérhátrányukról nem is beszélve. És hogy mindez miért jutott eszembe? Hát persze, nőnap apropóján. Éljenek a hölgyek!

Kapcsolódó bejegyzések