Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy a legfontosabb az ügyfél. Kár, pedig de jó is lenne azt hinni, hogy egy cég küldetése a vevő kiszolgálása, aki aztán pénzt fizet az áruért, amiből fejleszteni, növekedni lehet, és nagyon sok ember megélhetése származhat ilyetén módon a piaci mechanizmusokból. Ám ahogy az ügyfél – valljuk csak be! – a legtöbb cégnél nyűg, probléma, úgy a munkatársak is meglehetősen macerásak. Egyenként még csak-csak megvagyunk velük, de csapatban, csoportban, közösségben erőssé válnak és mindenféle fura erővonalak mentén önálló életre kelnek. Igényeik lesznek, szervezkednek, egyeztetnek, urambocsá pletykálnak, bomlasztva ezáltal az ideálisan, excelben megtervezett tökéletes vállalati struktúrát. Mégis, kinek a dolga „rendet vágni” közöttük? A HR-nek – jön a zsigeri válasz. Hiszen itt történt a felvétel, a munkaszerződés aláírása, és a bérszámfejtés is valahol itt szokott szerveződni. Ám a HR erre azt válaszolhatja, hogy tehetetlen, mert a marketingnél van a belső kommunikáció, márpedig enélkül nem tehet sokat. A marketing hajlamos a funkcionális menedzsmentre mutogatni, mondván, hogy ott a tartalom, oda tartoznak, ott irányítják őket… Adott tehát egy vállalat, merész álmokkal, ambíciókkal, szervezettel, drága munkatársakkal, akikkel azonban nem törődik igazából senki. A gyeplő a lovak közé lett dobva. Napjaink komoly dilemmája, hogy hol is kezeljük a munkatársak tájékoztatását, a belső kommunikációt. Hogyan alakítsunk hatékony, interaktív kapcsolatot a különböző szintek, szervezeti egységek között, hogyan menedzseljünk olyan kommunikációs hálózatot, amely keretek, szabályok között, de azok bénító hatása nélkül a legjobbat hozza ki munkatársi kreativitásból. És mindezt ki felügyelje, működtesse, elemezze, alakítsa? Az elmúlt hetekben komoly fejlesztéseket hajtottunk végre, hogy az Ispiro Consulting még komolyabb kompetenciákkal segítse a válaszok megtalálását. Felkészültünk, hogy a szerteszaladt ménest ismét a fogat elé kössük, hiszen csak így húzhatnak egy irányba!
Kapcsolódó bejegyzések
A szocializmusban a munkahely és a munkaidő fogalma nem mindig különbözött. A beosztottak jelentős része reggel bement egy épületbe, onnan … Tovább
Mit tesz az ember, ha elromlik a garázskapu motorja, ha eldugul az ereszcsatorna, ha zárlatos lesz a mosógép, vagy éppen … Tovább
Március 6-án szakmai napunkon másodszor foglalkoztunk egy izgalmas, sok tekintetben aktuális és tapasztalataink szerint sokakat érdeklő kérdéssel, a vállalatok informális … Tovább
Merthogy a munka-magánélet egyensúlyról már majdnem elég szó esik, ráirányítva a figyelmet időnk, energiánk (kedvünk stb.) véges voltára. Csakhogy a … Tovább
A régi rendszer egyirányú, mint a régi tévéadás: ők mondják, te nézed, és ha nem érted, az a te bajod. … Tovább
Lassan két évtizede, hogy sikeres üzletember ismerősöm autóvásárlásra adta fejét és befáradt az egyik prémium márka akkori képviseletére, egy budapesti … Tovább
A klasszikus reklámfelfogás szerint a reklám szerepe a tájékoztatás, az informálás, a rossz döntésektől való megóvás, vagyis a választás szabadságának … Tovább
Minél kiterjedtebb a munkahelyi pletyka, annál inkább önálló életre kel. Alulról szerveződő módon alakítja ki saját útjait, egyben szerepeket és … Tovább
Ahogyan a hasi-tasi sem kér kódot, a vezetői Employer Branding nagyotmondást sem könnyű fülön csípni. Tele van a padlás a … Tovább
A megtartás alapeleme a bizalom, vagyis az abban való hit, hogy jó helyen vagyok, jó itt nekem, mert lehet sikerélményem, … Tovább
2020-at könnyű leírni, jópofa kiejteni, és a legtöbben optimistán, teli várakozással tekintenek az új évre. Bár 2020 nem évtized váltó … Tovább
A vállalati világban rengeteg szó esik versenyképességről, innovációról, digitalizációról, és egyre hangosabbak a people first típusú szlogenek is. Ami viszont … Tovább
Nagy általánosságban nyilván nem, de bizonyos tekintetben és területeken érdemes lehet ezt végiggondolni. Ha a HR lenne az új marketing, … Tovább


