Önállóság. Sokat emlegetett, vágyott, elvárt, vagy éppen misztifikált fogalom a munkahelyi közösségekben, miközben az sem biztos, pontosan tudjuk, mit is értünk alatta. Azt meg bizton állíthatjuk, hogy a vezetők a legtöbbször félreértelmezik, mit is kezdjenek vele, hogyan erősíthetik meg, hogyan foghatják munkára. Hiszen az önállóságról azt gondoljuk, hogy ha megvan, akkor az mindenkinek jobb: a vezető hátradőlhet, hiszen munkatársai közvetlen irányítása nélkül, vagyis kisebb energiabefektetéssel hozzák az eredményeket, kevesebb a macera, nem kell annyit foglalkozni operatív dolgokkal, döntéseken őrlődni. Ezzel szemben az önállótlanság direkt irányítást igényel, egyfajta szülői odafigyelést, ahol a tudatlan csemete minden lépése folyamatos felelősségvállalást feltételez. Ennek megfelelően erősebb a függés is.
Nos, mindkettőben van igazság, de a valóság ennél összetettebb. És mindenekelőtt akár önálló, akár önállótlan a beosztotti csapat, mindkét esetben komoly feladatai vannak a vezetőnek. Az önállótlan munkatárs – értelemszerűen – nincs felkészülve, felkészítve, vagy éppenséggel felhatalmazva arra, hogy összetettebb feladatokat önmaga végezzen el, nem akar, vagy nem tud döntéseket hozni, így függőségi helyzetben van a felette állóval. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a vezetőnek folyamatos, operatív tennivalója van a feladatok kiadásával, nyomonkövetésével, az értékeléssel, vagy éppen a számonkéréssel. Minél kevésbé vázolja fel és adja át az összefüggéseket, a dolgok értelmét, ez a napi feladat annál megterhelőbb számára és a függőség annál nehezebben enyhíthető. Vagyis megfordítva: ha beleteszi ezt a plusz energiát, akkor előbb-utóbb elindíthatja az önállóbbá válás folyamatát, amely mindkét fél számára rengeteg előnnyel járhat.
Az önállónak tekintett és így kezelt munkatárs esetében is sok előkészítő és támogató vezetői munkára van szükség. Az érintett kolléga készségeinek, képességeinek, tapasztalatának, ambícióinak megfelelő és helyes felmérése alapfeltétel. A kompetencia körének meghatározása segít kijelölni a pontos mozgásteret, amit a bevonás-felhatalmazás kultúrájának napi gyakorlati alkalmazása tesz teljessé. Az önállóságra bíztatott munkatárs tehát szintén sok feladatot kíván, csak úgy önállónak lenni instrukciók, keretek, játékszabályok nélkül nem lehet. Akármelyik irány is a miénk, vezetői feladatunk biztosan lesz vele.
