Gyerekkoromban szerettem nézni a buszsofőrt: hatalmas kormányt tekergetve, sziszegő pedálokat nyomkodva, karónyi sebességváltóval birkózva vitt bennünket, utasokat úticélunk felé. Tetszett a magabiztossága, ahogyan egy tizenméteres, hatalmas, széles, hangos járművel halad a forgalomban. Csodáltam a bátorságát, hogy egyáltalán be mer ülni és el mer indulni velünk, és teszi ezt minden áldott munkanapján, reggel, este, ahogyan a beosztása kívánja.
Ez az emlékkép sokszor megjelenik lelki szemeim előtt, amikor vállalatvezetőkkel beszélgetek. Ők is vezetői ülésben ülnek, sok-sok emberért, olykor hatalmas vagyonokért felelnek, amelyet rábíztak a tulajdonosok abban a hitben, hogy biztonságosan célba is jutnak vele. Nem mindenkinek való a buszvezetés és nem mindenkinek való a vállalatvezetés sem. Sokszor és sokat írtunk már arról, hogy a vezetés képessége kivételes adomány, amiért persze rengeteget kell tenni, tanulni, folyamatosan okulni a sikerekből és főleg a hibákból. Arról is többször esett már szó, hogy vezetőket nem képeznek, azzá a céges evolúció emel egyeseket, akik aztán vagy meg tudnak felelni az elvárásoknak, örömüket tudják lelni a napi felelősségvállalásban, boldog szervezetet tudnak építeni, vagy elbuknak. Elbukni pedig – sajnos – sokszor bizony lassan szoktak, folyamatosan hibázva, kudarcokat halmozva, és ezek következményeit legtöbbször rátolva a szervezetre, belerángatva a közösséget egy sikertelen kísérletbe, amelyben aztán mindenki vesztes lesz.
Nem mindenkinek való a buszvezetés. Vannak olyan szakik, aki mesterei a busz motorja beállításának, a kárpit javításának, az elektronika életben tartásának. Ők is tapasztalt szakemberek, ám embereket nem szállítanak, de csakis velük együtt tartható be a menetrend. Olyanok ők, mint a vállalatokban egyre gyakrabban felbukkanó Senior Expertek. Nem vágynak vezető pozícióra, mert vagy alkatilag nem passzol hozzájuk, vagy mert kipróbálták, és belátták, hogy nem nekik való. Nem ez a hivatásuk. Ők ettől nem bukott emberek, hanem helyükre került, hasznos tagjai egy csapatnak, akik ráadásul az évek múltával egyre értékesebbek lesznek, hiszen tapasztalatuk, tudásuk folyamatosan újabb rétegekkel gyarapszik, egyre kevesebb olyan helyzet állhat elő, amit ők még nem láttak, vagyis itt a kor sem hátrány. Izgalmas és kényes feladat eldönteni, kipróbálni, hogy ki mire alkalmas, és szerencsére mindenkinek van pálya, mert mindenféle tudásra szükség van.
