Pihenni kell, feltöltődni muszáj, ez nyilvánvaló. Szerencsére egyre többen megtehetik ezt, hiszen ha még nem is mindenkinek, de az aktív korosztály túlnyomó többségének immár van, illetve lehet munkája, megélhetése, kiszámítható jövedelme, és ez nagyon jó. Pörög is a vendéglátás, egy-egy hosszú hétvégére már hónapokkal előre kell helyet foglalni a wellness központokban, teltházzal üzemelnek a szállodák. És ha már nyaral, pihen, kikapcsolódik az ember, mindezt természetesen illik dokumentálni is, és a legújabb folklór szerint megosztani a közösségi felületeken.
A főnök is ember, ő is elfárad, neki is jár a kikapcsolódás, így ő is beáll a sorba és teszi, amit ilyenkor illik: szelfi a barátokkal, hangulatkép a feltálalt borvacsoráról, naplemente a pálmafák alatt, gyöngyöző fehérboron átsejlő vitorláskikötő. Aztán feltöltés, megosztás, lájkgyűjtés, és … egy nem várt meglepetés: beosztott kolléga kommentárja a céges közösségi oldalon, ráadásul nem várt stílusban. Hogy is van ez? Mi ezzel a probléma?
Rengeteget beszélünk a vállalati értékekről, a vezetői mintákról, a közösség erejéről, amelyek megteremtése és fenntartása sosem volt ennyire bonyolult és nehéz feladat, mint mostanában. Vért izzadva igyekszünk embert találni a növekvő forgalmi, termelési tervek megvalósításához, vagy legalábbis tartani a létszámot, hogy az esély megmaradjon versenyben maradni. Végre felfogtuk, hogy nem elég a sablon szöveget ismételgetni az álláshirdetésben – „izgalmas munka, remek csapat, versenyképes jövedelem” – hanem valóban másnak kell végre lenni, mint a többiek, és ezt hitelesen, belülről megerősítve, napi szinten kell megélni és támogatni. A munkáltatói megkülönböztetés összetett, bonyolult rendszer, benne kényes egyensúlyban a következetesség és az igazságosság, a hitelesség és a fegyelem, a transzparencia és a szakmaiság. Ez az egyensúly nagyon könnyen borul, billen, és az egészet kezdhetjük előröl. Néha elég egy ártatlannak gondolt, tartalmában mégis provokatív fotó a főnök nyaralásáról, hogy a beosztott visszazuhanjon a valóságba, szembesüljön saját valóságával. És aztán jön a kommentár a kép alá, az összesúgás műszakkezdéskor, és a következő dolgozói tájékoztatón ismét azt érzékeljük, hogy a felek, vezetők és beosztottak fényévekre távolodtak egymástól, és még csak azt sem értjük, miért.
Természetesen nem az az üzenet, hogy ne éljük meg a pillanatot, nem osszuk meg élményeinket akár az egész világgal. Mégis, ismételten arra kell felhívni a figyelmet, hogy vezetőnek lenni azt is jelenti, hogy életvitel szerűen gondolni arra, hogy amit teszünk, annak minta értéke van, az nyomot hagy. Saját vezetői megítélésünkben és cégünk kultúrájában egyaránt.
