A sok amerikai sablon film után üdítő élmény megnézni Tom Hooper kiváló alkotását, A király beszédét. A történet VI. György angol királyról szól, akiben amúgy II. Erzsébet királynő édesapját is tisztelhetjük. Miután bátyja egy házasságban élő amerikai asszony miatt, tehát többszörösen is botrányos kapcsolatukat felvállalva lemondott a trónról, főhősünkre vár a feladat és a felelősség, hogy a brit birodalom uraként dacoljon az egyre fenyegetőbb német terjeszkedéssel. Remek kihívás, óriási lehetőség – vágnánk rá azonnal mi, a mai menedzser kultúrán nevelkedett okosok. Csakhogy VI. György egy nem elhanyagolható hiányossággal is rendelkezett: rettenetesen dadogott. Márpedig egy dadogós király hogyan integrálhat egy háborús veszéllyel szembenéző nemzetet, mi több, az akkoriban még világméretű brit birodalmat. Tudta ezt ő is, és emberfeletti küzdelem eredményeként többször nekifeszülve, majd ugyanennyiszer megfutamodva harcolta meg saját háborúját gátlásaival, gyerekkori démonjaival, akarnok apja, gonoszkodó testvére és kirekesztő dajkája rossz emlékeivel. Talán fel is adta volna, ha nem hozza helyzetbe az élet bátyja lemondása nyomán, és ha nem állt volna mellette Lionel, a szokatlan stílusú beszédtanár, aki kevésbé beszédkészségét, mint inkább bátorságát, saját magába vetett hitét adta neki vissza. A történet innentől ismert: VI. György a háborús ellenállás, e nemzeti integráció legendás alakjává vált, de példája talán azért is tanulságos, mert önmagán tudott felülkerekedni azzal, hogy a maga oldalára tudta állítani a vezetők mindenkori legfontosabb fegyverét, a kommunikációt.
Kapcsolódó bejegyzések
2011-ben ért a csúcsra a blog műfaja a kritikus tömeget tekintve. Ezt nem más állította a minap az MRSZ médiaköltés konferenciáján, mint … Tovább
Talán ismerős a valamikori kabaré idézet: Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket.” Kiváló leírása ez … Tovább
Ősidők óta többet szeretnénk tudni. Mélyen bennük van ez az ösztön, hiszen egykoron nem kevesebb múlt rajta, mint a túlélésünk. … Tovább
Teljesen jogos és helyes állásfoglalást fogalmazott meg a Magyar PR Szövetség az úgynevezett PR cikkek elburjánzásának káros hatásairól. Való igaz, leértékeli a … Tovább
Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy az internet technológiából eszközzé, majd jelenséggé, élettérré, és mindemellett generációs kultúraváltóvá válik. Ma … Tovább
Örömmel hallgattam a minap a Beck Györggyel folytatott beszélgetést az egyik rádióadón. Gyuri számomra az együtt végigélt több mint tíz … Tovább
Miért, mit hozzon? A Coca Cola trónfosztásától hangos a szaksajtó a Best Global Brands 2013. évi listájának publikálása óta. Valóban, … Tovább
Ha hinni lehet a híreknek, utolsó napjait éli egy olyan világmárka, amely nem is olyan régen még felboríthatatlannak, megrendíthetetlennek, elpusztíthatatlannak … Tovább
Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani. Nagy igazság, ez tartja mozgásban a kommunikációs szakmát. Az állítás persze azt … Tovább
Vezetőnek lenni különleges lehetőség, egyben mérhetetlenül komoly feladat: másokat vezetni, másokért felelősséget vállalni, másokból kihozni a lehető legtöbbet úgy, hogy … Tovább
Csodáljuk a Ferrarikat. Miért is? Mert gyönyörűek. Persze elképesztően gyorsak, ördögien hangosak, félelmetesen kihegyezettek, de mindenekelőtt csodálatosan szépek. Ha nem … Tovább
Elismerte, bevallotta, elárulta. Szörnyű idő lesz, borzalmas vihar közeledik, rettenetes hidegre készülhetünk. Mindezek idézetek újságcikkek szóhasználatából. Bizony általánossá kezd válni, … Tovább
Újra az informális szervezetekről és kommunikációról szervezünk szakmai napot, ahogyan tettük ezt már decemberben is. A téma ugyanaz: a belső … Tovább


