Menő volt jó pár évvel ezelőtt, ha valaki ilyen sms-üzenetet küldött: „meetingen ülök, visszahívlak!”. Ez ugyanis több mindent is elárult az illetőről: tud angolul (legalább ezt a szót), valószínűleg komoly cégnél dolgozik, hiszen máshol a hivatalos összejöveteleket értekezletnek, vagy megbeszélésnek nevezték, és valószínűleg multinál dolgozik, ahol alapállapot az elfoglaltság, a nem ráérés. A meeting aztán külön fogalommá vált, mára valóban megtestesíti mindazt, amit a kívülállók mögé gondoltak, ám egyre többen érzékelhetik, hogy a meeting mánia nem feltétlenül üdvös jelenség. Erről tudósított a minap a HVG.HU is, ahol a HTC vezetője fakadt ki az elburjánzó meeting nevű társasjátékon. Persze nem azzal van baj, hogy fontos cégnél fontos emberek rendszeresen összeülnek és megbeszélnek fontos dolgokat. A probléma ott kezdődök, ha az említett fontosak pont nem beszélik meg azokat a fontos dolgokat, hanem alibiként meetingelnek. Mielőtt a kívülálló lesajnálóan törne pálcát az érintettek fölött, tudni kell, hogy nagyon könnyű ám ebbe a hibába esni, sőt, az ember észre sem veszi, és már ő is meeting-fertőzött lett. A gond ugyanis nem a meetinggel van, hanem mindazzal, amely kiüresíti, ellényegteleníti azt. A belső vállalati folyamatok szétcsúszása, a kommunikáció széttöredezése, és mindenek előtt a felelősségi körök elmállása, szétporladása. A bemásolt cikkben idézett vezető kifakadása érthető: tessék inkább dolgozni meetingelés helyett! A megoldás persze nem ilyen egyszerű, de sokszor hasznosabb önvizsgálatot tartani, hogy a döntések, az információk, a tudásmegosztás milyen térerőben és viszonyok között áramolnak és születnek meg. Mert a felelősségvállalást, az ésszerű és hatékony együttműködést nem pótolja a még több meeting, sőt. Ha tehát rendszeresen előfordul, hogy a cégnél sosincs szabad tárgyaló és mindenki folyton meetingel, gyanús hogy felütötte fejét a meeting-kór, aminek hosszabb távon komolyabb következményei lehetnek.
Kapcsolódó bejegyzések
Még tavaly novemberben jelent meg egy cikk az Economist hasábjain, ahol a beosztottakat dühítő hülye szabályokról és azok hatásáról is … Tovább
Örülök ennek a start-up hullámnak. Nem azért, mert most divat ennek örülni, és korszerű a témával foglalkozni. hanem azért, mert … Tovább
Éppen húsz éve annak, hogy egy szürke őszi estén néhányan az akkor informatikai cégek marketing vezetői közül úgy döntöttünk, hogy … Tovább
Employer Branding – zeng mindenhonnan, és való igaz, végre fókuszba került a vállalat, mint munkáltató megkülönböztetése. Egy átlagos piacon, ahol … Tovább
Van valami, amiben valahogyan sehogy sem jutunk előrébb, noha a világ legegyszerűbb dolga lenne, és mégsem. Ez pedig az üzleti … Tovább
Újra az informális szervezetekről és kommunikációról szervezünk szakmai napot, ahogyan tettük ezt már decemberben is. A téma ugyanaz: a belső … Tovább
Talán ismerős a valamikori kabaré idézet: Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket.” Kiváló leírása ez … Tovább
A legtöbb vállalati terv optimista, és nem véletlenül, hiszen egy cég alapítása mögött mindig komoly motiváció bújik meg. Ezek a … Tovább
A cégek emberekből állnak, akiket közös célok, közös sikerek, vagyis együttműködés tesz kollégákká. Az együttműködés kötőszövete pedig a kommunikáció. Tehát … Tovább
Elárulok egy titkot: Van nekünk egy zseniális csapatunk, olyan cégek válogatott köre, akikkel valamiért egymásra találtunk. Nevezhetnénk ezt üzleti clusternek … Tovább
Jó pár évvel ezelőtt sokat foglalkoztunk azzal, hogy a vállalatok miként viszonyuljanak a nehezebb időszakokhoz, amikor már a stagnálás is … Tovább
Nagy általánosságban nyilván nem, de bizonyos tekintetben és területeken érdemes lehet ezt végiggondolni. Ha a HR lenne az új marketing, … Tovább
Napjainkra címke lett belőle: a fenntartható csökkenés egyre ismertebb kategória, mint ahogy a csökkenés is egyre inkább hétköznapi része az … Tovább
Ha a cím két szavát egybeolvassuk, olyan, mint egy gyógyszer neve, igaz? Hibridadmin. Bizonyos értelemben az is, gyógyszer. A covid … Tovább