A Facebook a csúcson van, és lassan elindul a hanyatlása – olvasom az éppen a Facebookra kitett publikációban. Képtelenség ugyanis több száz, akár ezer emberrel folyamatosan kapcsolatban lenni úgy, hogy nem pazaroljuk drága időnket számunkra amúgy indifferens emberek lényegtelen üzeneteinek átbogarászására – folytatja az anyag. A kommunikációs hálózatok kutatói szerint 150 fő körüli a még átlátható, kezelhető közösségi nagyság, efölött elveszítjük a kontrollt. Vagyis önkéntelenül a növekedés lenne a jelenlegi közösségi média csapdája? Láttunk már ilyet vállalatok esetében is, ahol az amúgy mindenáron hajszolt, vágyott növekedés temette aztán maga alá a szervezetet. Nincs a helyén a kereskedelmi üzenetek kérdése sem. A vállalatok kiválóan éreztek rá arra, hogy a közösségek alkalmas terepei lehetnek az interaktivitásnak, ám ezzel az az apró probléma jelenleg, hogy kiszámíthatatlan, hogy a beszélgetni akaró vállalattal a megcélzottak is óhajtanának-e csevegni. Vagyis a közösség média éppen mostanában veszíti el szüzességét. Alakulnak már normái, szabályrendszere keretek közé kerül, és ahogy települne rá a biznisz, úgy válhat mindinkább kiszámíthatóvá, kevésbé személyessé és spontánná. Ez persze nem baj, csak előre látható forgatókönyv. Az is valószínű, hogy az üzleti igények kitermelik majd azokat a megoldásokat, amelyekkel a cégek ma még csetlenek-botlanak, hiszen nem kérdés, hogy a kezünkbe került eszközök, a globális elérés, a virtualitás magas szintje rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. És ezzel egy időben a személyes kapcsolattartás is keres majd magának meghittem zugokat, olyan „gyertyafényes, suttogós kávéházi sarkokat”, melyek ismét alkalmasak lesznek a bizalmasabb diskurálásra. És ne aggódjunk, az üzlet ezt is meg fogja neszelni, és a fogócska folytatódik. De a világ, a kommunikáció, a reklám már csak ilyen…
Kapcsolódó bejegyzések
A reklámadó ügye túlmutat egy szektor, a reklámipar belügyén. A reklámot lehet szeretni, nem szeretni, piacgazdasági szerepe azonban meghatározó: a … Tovább
“Gyakori félreértés, hogy a digitális korban az okoseszközeink számával párhuzamosan a kommunikációnk minősége is fejlődik – pedig ez nem igaz. … Tovább
2011-ben ért a csúcsra a blog műfaja a kritikus tömeget tekintve. Ezt nem más állította a minap az MRSZ médiaköltés konferenciáján, mint … Tovább
Ha hinni lehet a híreknek, utolsó napjait éli egy olyan világmárka, amely nem is olyan régen még felboríthatatlannak, megrendíthetetlennek, elpusztíthatatlannak … Tovább
Ősidők óta többet szeretnénk tudni. Mélyen bennük van ez az ösztön, hiszen egykoron nem kevesebb múlt rajta, mint a túlélésünk. … Tovább
Mindennek ára van. Azt, hogy ez az ár milyen legyen, elvileg a piacgazdaság dönti el, hiszen a verseny nem tűri … Tovább
A megbeszélésen, ahol a vezető ismerteti a következő időszakra vonatkozó elképzeléseit, a beosztottak a legnagyobb nyugalommal, ám minősíthetetlen kifejezésekkel véleményezik … Tovább
Komoly dilemma a vállalati belsőkommunikáció szakavatott gazdáinak, hogy milyen információkat osszanak meg a munkatársakkal és melyeket nem. Arról is élénk … Tovább
A növekedés megtorpanása akár egy jó lehetőség is lehet számunkra, ha képesek vagyunk kezünkbe venni a történések irányítását. A sokak … Tovább
Nehéz idők járnak a marketingesekre. A gazdasági turbulenciák nem csak a szakma renoméját tépázták meg, de mára elbocsátási hullám is … Tovább
Vissza-vissza térő téma a PR a szakmai beszélgetésekben, ami azt is mutatja, valami nincs a helyén ezzel kapcsolatban. A legutóbbi, … Tovább
Ülök egy szakági kiállítás hivatalos megnyitóján. A kiállítási csarnokban a szokásos zsivaj, zenefoszlányok, speeker motyog a mikrofonba az egyik standon, … Tovább
A CSR haláli! Komolyan, ezt magam is majdnem megtapasztaltam. Íme a történet: a minap margitszigeti szokásos futóköröm előtt jóleső érzéssel … Tovább
Nem is volt olyan régen, amikor a vállalkozások egyik rémálma a növekedési csapda volt: túl gyors felfutás, túlfűtöttség, kontrol alól … Tovább