Dr. Bagdy Emőkétől hallottam ezt a kifejezést a napokban megszervezett Pozitív Pszichológia konferencián. Ő a társas kapcsolatok meghatározó tényezőjeként használta a kifejezést, én viszont – miközben ámulattal hallgattam előadását – azon gondolkoztam el, hogy ez érvényes lehet-e a vállalati viszonyok között is. Előre is elnézést, ha spekulációm nem lesz tudományosan megalapozott, de talán elültet néhány gondolati magot az olvasóban. A társas támasz lényege leegyszerűsítve az egymásért való felelősség életerő növelő hatásában keresendő. A házaspárok esetében ez kimutathatóan javítja az életkilátásokat, és nekem az a gyanúm, hogy a vállalatokra is pozitív hatással lehet. Ha a főnök és a beosztott, a tulajdonos és az alkalmazott elfogadja és elismeri a másik szerepét, fontosságát, nem egymás ellen, hanem egymásért létezik a cégben, ha közösen tudják megélni a sikereket, ha öntanuló szervezetként képesek a fejlődésre, belülről merítenek erőt a napi feladatokhoz, esélyeik a piaci versenyben jelentősen megnőhetnek. Márpedig ostobán viselkedik az a vezető, aki nem aknázza ki ezt a kézenfekvő tartalékot, hiszen egy vállalatot emberek tesznek vállalattá. Egymást erősítve, támasztva.
Kapcsolódó bejegyzések
A szocializmusban a munkahely és a munkaidő fogalma nem mindig különbözött. A beosztottak jelentős része reggel bement egy épületbe, onnan … Tovább
Ez most némileg provokatív téma lesz, de talán érdemes róla közösen gondolkodni: a törzsgárda, dolgozói jubileum megünneplésének kérdéséről lesz szó. … Tovább
Ahogyan a hasi-tasi sem kér kódot, a vezetői Employer Branding nagyotmondást sem könnyű fülön csípni. Tele van a padlás a … Tovább
Napjainkra címke lett belőle: a fenntartható csökkenés egyre ismertebb kategória, mint ahogy a csökkenés is egyre inkább hétköznapi része az … Tovább
Van az úgy, hogy egy munkahelyen két ember nem bírja egymást, és ennek lépten-nyomon hangot is adnak. Olyan is akad, … Tovább
Talán az egyik legszebb, legfelemelőbb feladata a humán erőforrásért felelős vezetőnek, hogy ő az első, aki a belépő új munkatársat … Tovább
„A vállalatokra általánosan jellemző struktúra gyakorlatilag az ipari forradalom óta változatlan: hierarchikus felépítés uralkodik, amit a munkahelyek kialakítása is szolgál … Tovább
Igen. És kell is tanítani, hiszen megtartani a munkatársakat sokkal hatékonyabb (és olcsóbb is), mint folyton újakat toborozni. Hüvelykujj szabály … Tovább
A vállalatok életében ma már kiemelt szerep jut a kommunikációnak, információ átadásnak. Az információcsere, tágabb értelemben az információval való foglalkozás … Tovább
Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy … Tovább
Mi más lehetne egy márka, mint “szeretemmárka”, nem? Ha nem szeretem, akkor nem veszem, ha nem veszem, akkor meg egyáltalán … Tovább
Közöttünk élnek, és egyre többen vannak. Nemcsak a ma már klasszikusnak számító, részmunkaidős vagy home office-ban dolgozó kollégákról beszélünk, a kapucnis … Tovább
Nincs annál szívet melengetőbb visszajelzés egy vezetőnek, ha a munkatársak úgy érzik, céges színű vér folyik az ereikben, ami az … Tovább
A római császárok sikerreceptje (kenyeret és cirkuszt a népnek) mai vállalati nyelvre talán úgy fordítható le, hogy elismerést és információt … Tovább
Látványos, gyors, éppen ezért ijesztő zuhanást produkált a céges világ azon a bizonyos képzeletbeli vállalati Maslow piramison. Nézzünk csak körül: … Tovább