fbpx

Stílszerűen

Lassan két évtizede, hogy sikeres üzletember ismerősöm autóvásárlásra adta fejét és befáradt az egyik prémium márka akkori képviseletére, egy budapesti szállodába. Az akkor még éppen bimbódzó kapitalizmus korában belefért, hogy stencilezett, kézzel javítgatott árlisták és kalkulációk képezték a sok tízezer márkás autó hivatalos dokumentációját, az eladó pedig nagyjából annyit tudott a két kiszemelt autó közötti különbségről, hogy az egyik drágább, és ezért nyilván jobb, mint a másik. Örült a vevő, hogy egyáltalán már kapható ilyen drága portéka itthon is. Az autót aztán át is vette és használta egészséggel, hosszú évekig. A minap aztán egy másik történetet hallottam, amiről amúgy a fenti emlékek eszembe jutottak. Szintén prémium kategóriás autó vásárlása lett aktuális, és egy ilyen tranzakció menetéről az ember csupa álomszerű helyzetet képzel el: már a megkereséstől, a vásárlási szándéktól megtisztelt vezérképviseleti munkatárs, illatozó kávé melletti kedélyes beszélgetés, mosolygó, minden problémát megoldó ügyfélszolgálat, bőrbe kötött ajánlat és dokumentáció. Nos, kedves olvasó, a helyzet ennél kijózanítóbb: a vevő rendszertelenül pdf-be másolt, mailen átküldött tájékoztatókat kapott, kusza információs anyagokat bogarászhatott, kézzel, tollal korrigált költségsorokon ámulhatott, telefonon lepattintós személyzettel vitatkozhatott. Az autót ezek után azért persze megvásárolták, de a vásárláshoz kötődő élmény, a márkától várt minőségérzet, a lojalitást erősítő plusz faktor ezúttal elmaradt. Kár érte. De legalább megnyugodhatunk: Magyarországon az idő lassan múlik, sőt, néha úgy tűnik, meg is áll.

Kapcsolódó bejegyzések