Dr. Bagdy Emőkétől hallottam ezt a kifejezést a napokban megszervezett Pozitív Pszichológia konferencián. Ő a társas kapcsolatok meghatározó tényezőjeként használta a kifejezést, én viszont – miközben ámulattal hallgattam előadását – azon gondolkoztam el, hogy ez érvényes lehet-e a vállalati viszonyok között is. Előre is elnézést, ha spekulációm nem lesz tudományosan megalapozott, de talán elültet néhány gondolati magot az olvasóban. A társas támasz lényege leegyszerűsítve az egymásért való felelősség életerő növelő hatásában keresendő. A házaspárok esetében ez kimutathatóan javítja az életkilátásokat, és nekem az a gyanúm, hogy a vállalatokra is pozitív hatással lehet. Ha a főnök és a beosztott, a tulajdonos és az alkalmazott elfogadja és elismeri a másik szerepét, fontosságát, nem egymás ellen, hanem egymásért létezik a cégben, ha közösen tudják megélni a sikereket, ha öntanuló szervezetként képesek a fejlődésre, belülről merítenek erőt a napi feladatokhoz, esélyeik a piaci versenyben jelentősen megnőhetnek. Márpedig ostobán viselkedik az a vezető, aki nem aknázza ki ezt a kézenfekvő tartalékot, hiszen egy vállalatot emberek tesznek vállalattá. Egymást erősítve, támasztva.
Kapcsolódó bejegyzések
Minden munkahelyen akadnak olyanok, akiket mindenki kedvel, még a főnök is, és sikeresen működnek együtt bárkivel, anélkül, hogy törtetőek vagy … Tovább
A vállalati kommunikáció „ideális esetben” a vezető és beosztott között zökkenőmentes. A beosztott elhiszi és elfogadja a vezető véleményét – … Tovább
Van valami, amiben valahogyan sehogy sem jutunk előrébb, noha a világ legegyszerűbb dolga lenne, és mégsem. Ez pedig az üzleti … Tovább
Egy remek cikket szeretnénk az olvasó figyelmébe ajánlani, amely az Index-en jelent meg. Hűségesebb követőink talán emlékeznek rá, hogy többször … Tovább
A cégek emberekből állnak, akiket közös célok, közös sikerek, vagyis együttműködés tesz kollégákká. Az együttműködés kötőszövete pedig a kommunikáció. Tehát … Tovább
Majd a jövő hónap hetedikén elindul a projekt, és utána megy minden, mint a karikacsapás. Vagy mégsem? A projektkommunikáció jelentőségéről már írtunk … Tovább
Arról nem mernénk véleményt formálni, hogy mennyi az ideális idő, amit érdemes egy-egy munkahelyen eltölteni. Van olyan nézet, amely a … Tovább
Vajon több rozsos kenyér fogy-e, ha egy kenyérgyár munkatársai blogolnak? Több autót tud-e eladni egy használtautó kereskedő, ha vicces kommentekben … Tovább
Napjainkra címke lett belőle: a fenntartható csökkenés egyre ismertebb kategória, mint ahogy a csökkenés is egyre inkább hétköznapi része az … Tovább
Mi más lehetne egy márka, mint “szeretemmárka”, nem? Ha nem szeretem, akkor nem veszem, ha nem veszem, akkor meg egyáltalán … Tovább
Most akkor munkaerőhiány van, vagy sem? Gyárigazgatótól hallom, hogy olvassa ő is ezeket az információkat, de aki jól csinálja a … Tovább
Gyorsan jött, és hamar stratégiai megállapodásban konkretizálódott üzleti, szakmai kapcsolatunk a Talk-a-bot csapatával. A vállalati kommunikáció izgalmas terepén működünk együtt mostantól fogva. … Tovább
Mindenki szeretne hasonlítani a képzeletében lakó optimális Én-hez, aki fiatalabb, kevésbé ráncos és mindenekelőtt jóval karcsúbb, izmosabb, fessebb, mint ami … Tovább
Fú, de stresszes volt a reggel! – hangzott régen, ha valaki az átlagosnál nagyobb dugóból érkezett reggel a munkahelyére. Mostanában … Tovább
Nos, milyen évünk legyen? Boldog, sikeres, eredményekben gazdag, ahogyan azt tengernyi jókívánságban megkaptuk ismerőseinktől szilveszter felé közeledve? Hát akkor legyen … Tovább