A cég én vagyok! – ismerős mondat, sok cégtulajdonos vezette már így sikerre vállalkozását. A cégalapítás, a piaci pozíciókért való küzdelem, a termékfejlesztés, a kapcsolattartás valóban legtöbbször egy-egy kivételes személyiség, okos szakember, tehetséges szervező érdeme. Teherbíró képességétől, munkabírásától függ csak, meddig fejlődhet az általa megtestesített vállalat. Mindenféle marketing hókusz-pókusz nélkül futhat a szekér, hiszen hősünk valóban ujjbegyeiben érzi a piacot, személyesen van képben a trendekről, és a konkurenseket is keresztnevén szólítja. Fejből menedzseli a folyamatokat, álmából felkelve is percre kész a cash flow-ban. A cég ismertsége tehát lényegében saját ismertségével azonos, a „főnök” a tápláléklánc csúcsára lépve révbe ér. És innen vajon hogyan tovább? A tulajdonos és a cég eggyé válása a kétségtelen pillanatnyi optimumon felül veszélyes kiszolgáltatottság. Előbb utóbb megkerülhetetlen lesz a döntés:megáll az adott szinten, hiszen fizikailag nem bír már tovább osztódni, vagy szétválasztódik a cég és az alapító márkája. Ez utóbbi eset nagyon komoly elhatározás, a létező legkomolyabb változás, hiszen el kell fogadni, hogy a cég fejlődése csakis az alapító árnyékából kibújva biztosítható. És innentől kezdődik egy új történet, ami már professzionális folyamatokról, marketingről, piacépítésről szól. A bölcs vezető el tudja engedni cégét, akár a szerető szülő a gyermekét. Ezzel teheti a legtöbbet érte, magának pedig új típusú feladatokat, kihívásokat fogalmazhat meg, hiszen e nélkül sosem tudott meglenni. Ezért is lett sikeres vállalkozó.
Kapcsolódó bejegyzések
Nagy általánosságban nyilván nem, de bizonyos tekintetben és területeken érdemes lehet ezt végiggondolni. Ha a HR lenne az új marketing, … Tovább
Megtisztelő meghívásnak tettünk eleget Dr. Szvetelszky Zsuzsával, amikor a Médiapiac kiváló munkatársaival, Török Diával és Szakács Lacival beszélgettünk a rádió … Tovább
Van egy állításom, mellyel lehet vitatkozni: Igazi forradalom van alakulóban a vállalati kommunikáció terén. Mondom ezt úgy, hogy volt szerencsém … Tovább
Vajon több rozsos kenyér fogy-e, ha egy kenyérgyár munkatársai blogolnak? Több autót tud-e eladni egy használtautó kereskedő, ha vicces kommentekben … Tovább
Úgy másfél évtizeddel ezelőtt az akkori Matáv (ma Telekom) a vezetékes telefon fontosságát és nélkülözhetetlenségét sulykolta reklámkampányában, azt üzenve, hogy … Tovább
Több évtizeddel a rendszerváltás után valami megmagyarázhatatlan oknál fogva még mindig nem értjük igazán a piacgazdaság alapjait. Ez ugyanis elvileg … Tovább
Puzsér Róbert nemzeti intézmény, egy valódi kincs. Amint annak idején Nagy Feró a nemzet csótányaként röhögött bele az akkori rendszer … Tovább
Vannak olyan helyzetek, amikor az embernek nagyon jól jönne a fejlett képzelőerő, a fantázia, a belelátóképesség. Ilyen, amikor például lakásbelsőt … Tovább
Őszintém megvallom, sokkal jobban érdekelnek a vállalati botlás-sztorik, mint amelyeket a sikeres cégekről lehet olvasni. Nem, nem vagyok torzult lelkű … Tovább
A vírus teljesen átírja a hétköznapjainkat és komoly dilemmát okoz szinte minden munkahelyen: sokéves, sokszor sok évtizedes szokásokat, hagyományokat, rutinokat … Tovább
Örömmel jelentem, függők lettünk! A saját magunk által hirtelen felindulásból létrehozott, jelenleg általad is olvasott média felület tett függővé! Sosem gondoltuk volna, … Tovább
Most akkor munkaerőhiány van, vagy sem? Gyárigazgatótól hallom, hogy olvassa ő is ezeket az információkat, de aki jól csinálja a … Tovább
Szerintem nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy az általános magyar panaszkultúra sok esetben kiváló búvóhely. Kényelmesebb elrejtőzködni egy kifogás, … Tovább
Ki ne hallott volna ilyen kifejezéseket vállalati közösségekben: „marketing duma”, vagy „ez szakmai kérdés, nem marketing…”. Nagyobb vállalati struktúrákban, mondjuk, … Tovább
Megdöbbentette a közvéleményt a Volkswagen motorokkal kapcsolatos csalás híre. A dízelmotorok szoftvereit manipulálta a gyártó úgy, hogy az észlelje, ha … Tovább