A reklámadó ügye túlmutat egy szektor, a reklámipar belügyén. A reklámot lehet szeretni, nem szeretni, piacgazdasági szerepe azonban meghatározó: a választás szabadságát adja a fogyasztónak. Segít informálódni, összehasonlításokat tenni, így ésszerű döntéseket hozni a vásárlások során. A döntés felelősségét tehát nem veszi le a fogyasztó válláról, ezt valójában nem is akarhatja senki, hiszen pont ez, a döntési szabadság joga volt az egyik mozgatórugója a negyedszázada kivívott rendszerváltásnak. Mert ugye nem sírjuk vissza az egyfajta mosógép, kétfajta kerékpá, piros edény, kék télikabát korszakát? A reklámadó mára mintha szimbolikus jelentőséget kapott volna, pedig a reklám gazdaságélénkítő hatása elvitathatatlan.
A Magyar Reklámszövetség nemrégiben publikált hiánypótló kutatása szerint minden reklámra elköltött tíz forint negyvenhét forintnyi gazdasági aktivitást generál, tehát éppen azt a dinamikát viszi a növekedésbe, amelyet megváltóként várunk. És még egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a reklámadó a normális, eredményarányos adón felüli elvonás lenne, tehát klasszikus extra adó, egy olyan szektorra kivetve, amelyet keményen, talán más gazdasági ágaknál is jobban megtiport a legutóbbi évek gazdasági visszaesése. Reméljük, hogy a Magyar Reklámszövetség példaértékű erőfeszítése, és az elért, rég nem látott összefogás végül eredményre vezet és szakmai konzultációk keretében módunk lesz az álláspontokat közelíteni. Rajtunk nem fog múlni.
