Ősidők óta többet szeretnénk tudni. Mélyen bennük van ez az ösztön, hiszen egykoron nem kevesebb múlt rajta, mint a túlélésünk. Később már talán nem a létünk volt a tét, mégsem csillapodott a megismerési vágy bennünk. Érteni akartuk a világ összefüggéseit, való és a túlvilág igazságait, és közben tudományokat hoztunk létre, törvényeket fogalmaztunk meg, vagyis megértettük, milyen közegben is élünk. Ez a tudásvágy ma sem lankad, ráadásul már olyan eszközeink vannak ennek csillapítására, melyekkel azonnal és szinte minden hozzáférhető. És közben sorra dőlnek meg paradigmák és nyílnak meg újra lezártnak hitt viták, szinte mindenről.
És mivel egyre többet tudunk, és egyre több mindenhez férünk hozzá, egyre igényesebbek is lehetünk a megismerésben. Bruck Gábor kommunikációs szakember a minap egy interjúban arról beszélt, hogy a PR szakma is komoly átalakuláson megy át, a fogyasztó ugyanis ma már nem „kajálja be” a féligazságokat. Miért is tenné, hiszen ha egy cég állít magáról valamit, perceken belül ellenőrizhető, hogy amiben különlegesnek mutatja magát, az tényleg úgy van-e.
Szegény kommunikációs szakemberek? Inkább irigylésre méltóak: új lehetőséget kapnak arra, hogy a már iparági szabvánnyá váló kommunikációs sablonok közepesen kreatív váltogatása helyett új, nem szokványos megközelítéseket találjanak ki. Minden tehetséges szakember erre szokott vágyni, és most nem csak hogy lehetőségük, de szükségük is lesz a megújulásra. Amúgy sem árt időről időre leporolni egy szakma alapigazságait, és ellenőrizni, hogy annak önképe mennyire állja ki a valóság próbáját. A kommunikációban már napi tényként körülöttünk lebegő informális fordulat a PR-ban is és más kommunikációs ágakban is kiváló alkalom lehet erre.
