fbpx

Digitalizáció, avagy akkumulátor a csomagtartóban

Az autóépítésben vannak platformok, amelyek meghatározzák a rá tervezett kocsi minden lényeges paraméterét, karakterét, méretét, súlyát, hajtásláncát. Az elmúlt években egyre többen állnak át az elektromos hajtásra, amelynek oka csak részben a bolygó – vélt – megmentésének szándéka, sokkal inkább a károsanyag kibocsájtási normák drasztikus szigorítása, és az ezzel szorosan összefüggő állami dotáció állnak. A klasszikus (benzin, illetve dízel) meghajtású autók bonyolultak, több ezer alkatrészből állnak, és lényegében elérték már fejlesztésük fizikai határait, már ha a szinte nulla kipufogógáz emissziós szempontokat is figyelembe vesszük. A jelenlegi alternatívák közül a hidrogén hajtás még nincs teljesen kiforrva, az egyedüli iránynak az elektromos meghajtás tűnik. Aki tehát lépést akar tartani, villanyautót fejleszt.

Na már most, ha gyorsan akarsz lépni, dolgozz azzal, amid van: alakítsd át a jelenlegi platformodat elektromossá. Sokan meg is teszik, lehet kapni E-Golgot, E-Passatot, E-Fiat 500-ast (nem az újat, a korábbit.). A gond ezzel az, hogy eredetileg nem erre születtek, így sem hatótávban, sem menetteljesítményben, sem csomagtér méretben nem érik el a robbanómotoros testvéreik szintjét. Nincs más megoldás, alapjaitól kezdve új platfomot kell fejleszteni, ha lépést akarsz tartani.

Nagyjából ugyanez a helyzet azokkal a vállalatokkal, akik digitalizációra adják a fejüket. Igény nyilván van rá, egyre inkább szorító kényszer is, hogy korszerűbben működjenek, ám nem elég egy-egy megoldást, szoftvert, alkalmazást bevezetni, ha minden más szerkezeti elem analóg marad. Mint  akkumulátort tenni a csomagtartóba. A vállalatoknak is teljesen új platfomra kellene állniuk, újratervezve lényegében mindent, hiszen a digitális kor egészen más erőforrás logikát, infrastruktúrát, folyamatokat, sőt, más vezetői attitűdöt, kommunikációt és közösségi kultúrát is jelent. Ezért végződik csalódással sok digitalizációs projekt, és ezért nem lehet megúszni a teljes váltást, ha nem akarunk lemaradni. Ja, hogy ez nagyon bonyolult, és kockázatos? Valóban. Ahogyan minden más is. Viszont jobb önként meglépni, mielőbb, mint kényszerből reagálni, amikor a többiek már a kanyarban sem látszanak.

Kapcsolódó bejegyzések