Nincs annál szívet melengetőbb visszajelzés egy vezetőnek, ha a munkatársak úgy érzik, céges színű vér folyik az ereikben, ami az adott arculat szerint lehet bármi: zöld, kék, pettyes, vagy éppen csíkos. Ez az igazi azonosulás, elköteleződés, amire építeni lehet.
Mostanában talán ritkábban hangozhatnak el az ilyen mondatok, sőt, egészen új jelenséggel a job hopperek új generációjával szembesülhetnek a cégek. Miről is van szó? A munkaerőpiac keresletivé válása felértékelte a munkavállalókat, lényegében szektortól függetlenül. Egyre nagyobb kincs a szakember, akik ezzel egyre inkább tisztában is vannak. Világos, érthető érdekük saját alkupozíciójuk erősítése, amiben az elköteleződés jelenleg sokkal inkább korlátokat jelent. Az egy-két éve még annyira vágyott alkalmazotti státusz már nem minden esetben jelenti a legjobb megoldást, hiszen folyamatosan érkezhetnek a megkeresések, a jobb és jobb ajánlatok. Operátorok esetében ez például azt jelenti, hogy míg korábban átmeneti csupán megoldást jelentett számukra a munkaerő kölcsönzőkön keresztüli szerződés, most már hosszabb távon is vonó lehet ez a forma.
Egyre többen választják az úgynevezett szabadúszó státuszt, mert így könnyebben, gyorsabban reagálhatnak az ajánlatokra. A munkaadók feje ezek után nem véletlenül fáj. A stabilitás, a növekedés feltételeinek munkaerő oldali biztosítása nem megy már a korábban megszokott módokon. Ismét egy újabb érv a komfortzónából való kimozdulásra, amiben a kohéziót, vagyis a cég “vérré válását” a kommunikáció szakszerű ás újszerű megközelítése teremtheti meg.
