A római császárok sikerreceptje (kenyeret és cirkuszt a népnek) mai vállalati nyelvre talán úgy fordítható le, hogy elismerést és információt a munkatársaknak. E kettőt szomjúhozzák leginkább, ez ad napi üzemanyagot a munkához és perspektívát a fejlődéshez. Az elismerés legkézenfekvőbb formája a teljesítményhez igazított anyagi motivációs rendszer, illetve a sikerek közös és hangos megünneplése, az előrelépés lehetősége. Az információval azonban már sokszor akadnak problémák. Először is itt a dilemma, hogy kinek, milyen mélységű és minőségű információval szolgáljunk. A munkavégzéshez szükséges adatok, tudnivalók köre általában pontosan szabályozott, ezek formális csatornákon keresztül, szerkesztve, precízen adagolva juttathatók el a megfelelő helyekre, gondosan ügyelve a titoktartásra, a jogszabályokra. Nehezebb a helyzet stratégiai irányokkal, ezeket ugyanis esetlegesen érti meg a napi operációban ügyködő kolléga, hiszen nem látja, nem láthatja át az összefüggéseket, ám mégis fontos időnként irányt mutatni számára, jövőképet rajzolni, viszonyítási pontokat fölállítani. Ezekre szolgálnak az állománygyűlések, vezetői körlevelek, melyek hatása legtöbbször nem tart sokáig, viszont kiváló táptalajul szolgálhatnak az egyéni interpretációkra, a félreértések köré épített álelméletekre. És innentől válik izgalmassá a kérdés: miről is beszélgetnek az emberek egymás közt, hogyan születnek képtelen történetek, vannak-e csomópontjai és jellemző helyszínei a társalgásoknak. Egyáltalán foglalkozzon-e egy vállalat az informális kommunikációval, a vállalati pletykával? Ha meg szeretné érteni a vezetés a cég belső világát, mindenképpen. A csak formális kommunikációra építő menedzsment álomvilágban él, áltatja magát, hogy mindent megtesz a hatékony működésért. A dolgok ugyanis a mélyben dőlnek el, a kávézókban, a dohányzó helységekben, az öltözőkben, a kisebb közösségekben. Az itt történtek megértése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy szervezet irányítható, menedzselhető legyen és a vezetés folyamatosan kézben tudhassa az ügyeket. Az informális kommunikáció megértésével válhat igazán partnerré a munkatárs, vonható be, motiválható, kritikus esetekben (válság) nyugtatható meg a közösség.
Kapcsolódó bejegyzések
Komoly dilemma a vállalati belsőkommunikáció szakavatott gazdáinak, hogy milyen információkat osszanak meg a munkatársakkal és melyeket nem. Arról is élénk … Tovább
Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy … Tovább
Úgy másfél évtizeddel ezelőtt az akkori Matáv (ma Telekom) a vezetékes telefon fontosságát és nélkülözhetetlenségét sulykolta reklámkampányában, azt üzenve, hogy … Tovább
Nem vagyunk tőzsdei cég, hivatalosan nem kell éves jelentést készítenünk, mégis fontos, hogy évente egyszer áttekintsük, mire is jutottunk. Minden … Tovább
Mi más lehetne egy márka, mint “szeretemmárka”, nem? Ha nem szeretem, akkor nem veszem, ha nem veszem, akkor meg egyáltalán … Tovább
Egy remek cikket szeretnénk az olvasó figyelmébe ajánlani, amely az Index-en jelent meg. Hűségesebb követőink talán emlékeznek rá, hogy többször … Tovább
Van a szervezeti működésnek egy különös, évről évre megjelenő anomáliája, amelyet a menedzsmentelmélet ritkán tárgyal, a hétköznapi tapasztalat viszont kíméletlenül … Tovább
„Egy integrált vállalatirányítási rendszer bevezetése nagyjából úgy hat egy vállalatra, mint amikor egy pogácsaszaggatóval tésztát formázunk: a szaggatóformán belüli tésztát … Tovább
Merthogy a munka-magánélet egyensúlyról már majdnem elég szó esik, ráirányítva a figyelmet időnk, energiánk (kedvünk stb.) véges voltára. Csakhogy a … Tovább
A verbális kommunikáció fontos eleme a beszélgető partnerek közötti térköz, ami a vezető és beosztott kommunikációja esetében legalább két lépés … Tovább
Óriásit nőtt a munkanélküliség ahhoz képest, hogy évek óta a tejes foglalkoztatottság határán mozgott a gazdaság. Az elmúlt évek vezetői … Tovább
A vállalati szférában sok szó esik tőkéről, hatékonyságról, stratégiáról – de meglepően keveset beszélünk arról, hogyan alakulnak ki a döntések … Tovább
Aki vezetett már be cégéhez vállalatirányítási rendszert, állt át lean módszertanra, migrált új informatikai architektúrára, vagy átélt szervezeti átalakítást, magyarul … Tovább
A büszkeség nemes vonás, konzekvensséget, értékközpontúságot, kiszámíthatóságot jelent, egyfajta hitet önmagunkban. Többnyire pozitív gondolatok jutnak róla eszünkbe, ám a büszkeség … Tovább
A Facebook a csúcson van, és lassan elindul a hanyatlása – olvasom az éppen a Facebookra kitett publikációban. Képtelenség ugyanis … Tovább