Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy a legfontosabb az ügyfél. Kár, pedig de jó is lenne azt hinni, hogy egy cég küldetése a vevő kiszolgálása, aki aztán pénzt fizet az áruért, amiből fejleszteni, növekedni lehet, és nagyon sok ember megélhetése származhat ilyetén módon a piaci mechanizmusokból. Ám ahogy az ügyfél – valljuk csak be! – a legtöbb cégnél nyűg, probléma, úgy a munkatársak is meglehetősen macerásak. Egyenként még csak-csak megvagyunk velük, de csapatban, csoportban, közösségben erőssé válnak és mindenféle fura erővonalak mentén önálló életre kelnek. Igényeik lesznek, szervezkednek, egyeztetnek, urambocsá pletykálnak, bomlasztva ezáltal az ideálisan, excelben megtervezett tökéletes vállalati struktúrát. Mégis, kinek a dolga „rendet vágni” közöttük? A HR-nek – jön a zsigeri válasz. Hiszen itt történt a felvétel, a munkaszerződés aláírása, és a bérszámfejtés is valahol itt szokott szerveződni. Ám a HR erre azt válaszolhatja, hogy tehetetlen, mert a marketingnél van a belső kommunikáció, márpedig enélkül nem tehet sokat. A marketing hajlamos a funkcionális menedzsmentre mutogatni, mondván, hogy ott a tartalom, oda tartoznak, ott irányítják őket… Adott tehát egy vállalat, merész álmokkal, ambíciókkal, szervezettel, drága munkatársakkal, akikkel azonban nem törődik igazából senki. A gyeplő a lovak közé lett dobva. Napjaink komoly dilemmája, hogy hol is kezeljük a munkatársak tájékoztatását, a belső kommunikációt. Hogyan alakítsunk hatékony, interaktív kapcsolatot a különböző szintek, szervezeti egységek között, hogyan menedzseljünk olyan kommunikációs hálózatot, amely keretek, szabályok között, de azok bénító hatása nélkül a legjobbat hozza ki munkatársi kreativitásból. És mindezt ki felügyelje, működtesse, elemezze, alakítsa? Az elmúlt hetekben komoly fejlesztéseket hajtottunk végre, hogy az Ispiro Consulting még komolyabb kompetenciákkal segítse a válaszok megtalálását. Felkészültünk, hogy a szerteszaladt ménest ismét a fogat elé kössük, hiszen csak így húzhatnak egy irányba!

Kapcsolódó bejegyzések

A valóságshow-k világában közkeletű kifejezéssé vált a kiszavazás: amikor egy közösség a kapun (villán) kívülre tessékel valakit, akit nem kíván … Tovább

Ha hinni lehet a híreknek, utolsó napjait éli egy olyan világmárka, amely nem is olyan régen még felboríthatatlannak, megrendíthetetlennek, elpusztíthatatlannak … Tovább

Ritka izgalmas ma cégstratégiákkal foglalkozni. Presze mindig is az volt, most azonban belépett a változók közé egy olyan elem, amely … Tovább

Vajon több rozsos kenyér fogy-e, ha egy kenyérgyár munkatársai blogolnak? Több autót tud-e eladni egy használtautó kereskedő, ha vicces kommentekben … Tovább

Örülök ennek a start-up hullámnak. Nem azért, mert most divat ennek örülni, és korszerű a témával foglalkozni. hanem azért, mert … Tovább

Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy az internet technológiából eszközzé, majd jelenséggé, élettérré, és mindemellett generációs kultúraváltóvá válik. Ma … Tovább

Ülök egy szakági kiállítás hivatalos megnyitóján. A kiállítási csarnokban a szokásos zsivaj, zenefoszlányok, speeker motyog a mikrofonba az egyik standon, … Tovább
A legtöbb vállalati terv optimista, és nem véletlenül, hiszen egy cég alapítása mögött mindig komoly motiváció bújik meg. Ezek a … Tovább

Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani. Nagy igazság, ez tartja mozgásban a kommunikációs szakmát. Az állítás persze azt … Tovább
Merthogy a munka-magánélet egyensúlyról már majdnem elég szó esik, ráirányítva a figyelmet időnk, energiánk (kedvünk stb.) véges voltára. Csakhogy a … Tovább

Éppen húsz éve annak, hogy egy szürke őszi estén néhányan az akkor informatikai cégek marketing vezetői közül úgy döntöttünk, hogy … Tovább

12 éve írtunk először a csökkenés menedzselésének speciális feladatairól, és azóta kilencszer kellett elővennünk a témát, újra és újra. Nincs … Tovább
Jó dolog ez a Social média! Én is ezen keresztül értekezhetek most a külvilággal, pedig amiről elmélkedem, az régimódinak számít. … Tovább
2015 óta élünk az egyre akutabb munkaerőhiány korszakában, ami ma már mind mennyiségi, mind minőségi értelemben igaz. Ha van is … Tovább