12 éve írtunk először a csökkenés menedzselésének speciális feladatairól, és azóta kilencszer kellett elővennünk a témát, újra és újra. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen közgazdaságtanból jól ismerjük a ciklusokat, és megtanultuk, hogy minden felfutást visszaesés követ, amelyet ismét felfelé korrigál a piac. Ez a pulzálás távolabbról nézve normális, ám a visszaesés fázisa, amikor bekövetkezik és bennünket is magával ránt, mindig nagyon fájdalmas: ilyenkor nem az a kérdés, hogyan hozzuk ki a legtöbbet a növekedési periódusból, hanem hogy hogyan minimalizáljuk a veszteségeket, hogyan stabilizáljuk az operációt egy korábbinál alacsonyabb működési pályán, és leginkább hogyan tartsuk egyben, amit eddig felépítettünk: portfoliót, ügyfeleket, és mindenekelőtt saját csapatunkat.
Régen minden jobb volt…
A csökkenés menedzselése időnként szükségszerű, és nem feltétlenül kényszerpálya. Igaz, a nehézségeket látva az első reakció sokszor az, hogy régen bezzeg mennyivel jobb volt minden. Ezzel vitatkozni nem érdemes, hiszen tényleg könnyebb az élet, ha hasít a piac, ha dőlnek be a megrendelések, ha sok a munka, mert olyankor sok a pénz is. Muszáj őszintén szembesíteni magunkat a ténnyel, hogy ennek vége, és belátni, hogy attól nem változik meg a helyzet, ha panaszkodunk. Ilyenkor érdemes perspektívát váltani, és arra fókuszálni, amire ráhatásunk van: folyamatainkra, portfoliónkra, készleteinkre, költségelemeinkre, hiszen ezek optimalizálásával mindig akadhat tennivaló. Úgyanígy lehetőség új piacok, szegmensek feltérképezése, új partneri kapcsolatok előkészítése, amely nagyon jól fog jönni, ha ismét megindul felfelé az a bizonyos görbe.
Magad uram…
Sokszor tapasztalható csökkenés esetén a másra várás, főleg a fölfelé mutogatás: a főnökség, a tulajdonos dolga, hogy csináljon valamit. Ebben is van igazság, viszont ilyen esetek kiválóan alkalmasak arra, hogy rendet rakjunk saját házunk táján, értékeljük, elemezzük, meddig is jutottunk, miben voltunk jók és miben lehetnek még tartalékok. Ez megint csak többletmunkát igényel, ám az általános szűkülés miatt ilyenkor mindig akad idő és lehetőség, hogy a felszabaduló kapacitást értelmesen kössük le. Fontos hozadéka az ilyen erőfeszítéseknek, hogy teret és hitelességet nyerhetünk a szervezeten belül, úgy alakíthatjuk sajt dolgainkat, ahogyan azt a legjobbnak gondoljuk, javaslataink, fejlesztéseink pedig szakmai hitelességünket erősíthetik. Az sem utolsó szempont, hogy ebbe a munkába kollégáink szélesebb körét is bevonhatjuk, így malmozás, unatkozás helyett valóban értelmesen tölthetik el a munkaidő erre fordítható részét. Ez a közösség egybentartásában, motiválásában, hiteles perspektiva felrajzolásában lehet a segítségünkre.
Csökkenés? Nem gond!
Van tehát lehetőség arra, hogy a csökkenés időszakaiból új lendületet nyerjünk, és versenyelőnnyel indulhassunk el megint, amikor a (forma 1-es hasonlattal élve) „sárga zászlós” szakasznak vége és a mezőny ismét nekifeszül a piaci küzdelemnek. A rendberakott folyamatok, egyben tartott csapat, az észszerűsített operáció már rövid távon kifizetődik.
