Digitalizálódunk, és ez jelenleg egyirányú utcának tűnik. Mindenből adat lesz, belőlünk emberekből is. Az adat, a számok tűpontos paramétereket is jelentenek, ami segít a döntések meghozatalában, a kockázatok csökkentésében, a hatékonyság növelésében. Elvileg. A Magyar Reklámszövetség Médiapiaci konferenciáján az aktuális trendek, paci érdekességek között ugyanis az is elhangzott, hogy ha rövid távon általában ki is jön a matek, a globális, adatvezérelt, digitálisan megtervezett kommunikáció közép távú hatásai már nem ennyire egyértelműek: A statisztikailag beazonosított és megtalált célcsoport reakciója akár ellentétes is lehet a szándékolttal, ha túltoljuk a dolgot, vagy nem vesszük figyelembe a képlet legbonyolultabb elemét – az embert.
A marketingkommunikációéhoz hasonlóan komoly dilemmát és feladatot jelent a vállalati kommunikációs térben navigálni. Minél nagyobb, minél globálisabb egy szervezet, annál inkább adja magát, hogy használjunk valószínűségeket, modelleket, algoritmusokat az eléréshez, így elvileg jó eséllyel adhatók át a fontos üzenetek, információk a szervezetnek, és az egyénnek. Ám ott van az a fránya emberi tényező, amiről egy tapasztalt gyárigazgató egyszer azt mondta nekünk: az ember nem gép. Lelke, érzései vannak a céggel, a közösséggel, a főnökével, a munkatársaival kapcsolatban, és elvárja, hogy ne egy fogaskeréknek tekintsék, hanem olyan individuumnak, aki egyedi és megismételhetetlen, pótolhatatlan. Innentől kezdve pedig a legjobban kifundált algoritmus is könnyen mellé nyúl, és a nagy reményekkel szervezett központi kommunikáció működésképtelenné válik.
A vállalati kommunikáció tétje túl nagy ahhoz, hogy ne szakszerűen nyúljunk hozzá. Olyan szakma ez, amely összetett, dinamikus, szubjektív közegben tevékenykedik, így nem úszható meg, hogy az ehhez szükséges készségeket és képességeket is latba vessük. Ez egy izgalmas társasjáték, ahol a tartalom, a csatorna és a kompetencia hármasa összehangolva lehet csak hatásos. Ebben pedig az adat fontos, egyre fontosabb, de nem kizárólagos tényező. A fókuszban pedig mindig az ember marad.
