Konferenciázni szeretünk, hiszen ott sok okosság hangzik el, fel lehet töltődni, ki lehet kapcsolni, sőt, ismerkedni, barátkozni, tájékozódni is lehet szűkebb, tágabb környezetünkről. Ez utóbbi különösen fontos, nem véletlenül mondta egy ismert konferencia szervező, hogy ezen események legértékesebb része a kávészünet.
A vírus persze a szakmai összejöveteleknek is betett, de semmi baj, irány az online világ. Az elmúlt hónapokban szinte minden esemény a virtuális térbe költözött, és bár a tapasztalatok eléggé vegyesek, jelenleg nincs jobb megoldás.
Így gondoltuk mi is, és egy szerintünk fontos témakörben – vezetői tennivalók az átalakult szervezetkben, informatikai biztonság, szervezeti kommunikáció – Microsoft Teams-es alapokon elkezdtünk szervezkedni. Egy tekintélyes vidéki kamara is mellénk állt, tagjait széles körben tájékoztatta az eseményről. Készültünk, dolgoztunk a tartalmakon, egyeztettünk, majd az előzetes felhívásra jelentkezőnek elküldtük a belépéshez szükséges információkat. A kijelölt napon bevilágítva, csinosan felöltözve, megfésülködve ültünk kameráink előtt, és – nem történt semmi. 15 perccel az elméleti kezdés után gyanússá vált a dolog. Gyorsan ki is derült, hogy a belépési információk kiküldésekor hibásan másoltunk be mail címeket, így a regisztráltak nem tudták, hová kell kapcsolódniuk. Szomorúan konstatáltuk, hogy ez nem jött össze, és gyorsan el is döntöttük, egy héttel később bepótoljuk. Kiment a levél az érintetteknek, elnézéskéréssel, magyarázattal és új információkkal.
Egy hét múlva ismét találkoztunk, mi, szervezők, megint alaposan felkészülve, magabiztosan, hiszen a történtek remek apropót szolgáltathatnak a téma felvezetéséhez. Eljött a kezdés pillanata és – ismét senki nem volt a túloldalon. Az ok nyilvánvaló, technikai hiba, a részletek most annyira nem is fontosak. Megszégyenülten kellett bevallanunk magunknak, hogy kifogott rajtunk az új helyzet, nem tudtunk kapcsolatba lépni azokkal, akikkel szerettünk volna, és nyilván csalódást okoztunk sokaknak.
Vannak pillanatok, amikor a kudarcról is érdemes hírt adnunk, mert a jelenség, a körülmények sokakat érinthetnek. És valóban, néhány órával felsülésünk után egy hasonlóan pórul járt csapat küldött mailt, hogy technikai hiba miatt nem tudta megtartani előzetesen tervezett online rendezvényét… nem vagyunk ettől boldogabbak, a felelősség a miénk és a tanulságok levonása még hátra van.
Hol ronthattuk el? Platformválasztással, internet kapcsolat instabilitásával, a hivatkozás, mail címek rossz bemásolásával vagy egyszerűen csak pechünk volt? Aki hasonlóban gondolkodik, legyen nagyon alapos, gondos, és ne akarjon többet, mint amit át tud látni.
Legközelebb mi is ügyesebbek leszünk.
