fbpx

válságkommunikáció és a szerecsenmosdatás

Az ördög nem alszik – pallósként lebeg ez a tétel sok vállalatvezető, közszereplő, politikus feje fölött. Tény, hogy sosem tudhatjuk, mikor csap be a villám, és dől össze egyik napról a másikra az, ami fontos számunkra. A dolog persze azért nem ennyire sorsszerű, hiszen ha nagyjából rendben vannak a dolgaink, ha normálisan működünk és működtetünk, ha betartunk szabályokat, etikai normákat, akkor azért a ménkű lecsapásának esélye statisztikailag jóval kisebb. Nem nulla, sosem lesz az, de kezelhető szintűre csökken. Persze ha kockáztatunk, ügyeskedünk, próbálkozunk és feszegetjük a határokat, akkor ebben mindig benne lesz a pofára esés lehetősége. És amikor ez bekövetkezik, már indulhat is a válságkommunikációs felmentő sereg, aki majd kihúz bennünket a bajból.

A válságkommunikáció talán a legizgalmasabb része ennek a szakmának. Ide aztán kell gógyi, kreativitás, tapasztalat, gyakorlat, hidegvér és jó sok kapcsolat, hogy ha úgy adódig, az „ügy” lehetőleg radar alatt maradjon, ne kapja fel a média, a közbeszéd. Vagy lehet ellentámadásba lendülni, „elévágni” a dolgok menetének, és megpróbálni átvenni a kezdeményezést, hogy aztán a mi kottánkból játszák a második felvonást. Az utóbbi időszakban több krízishelyzet megoldásaként találkozhattunk a semmiből gyorsan megszervezett címlapos nagyinterjúkkal, ahol az igazság másik szeletét is igyekeztek a közvélemény elé tárni, árnyalva a fekete fehér képet, beemelve az emberi aspektust („senki sem tévedhetetlen”), kidomborítva a hihetetlen teljesítményeket („évek óta azon dolgozunk, hogy…”) és ezzel párhuzamosan hiteltelenítve a másik felet („összefüggéseiből kiragadott, igaztalan vádak…”).

Hogy helyes-e a módszer? Mindig a közvélemény dönti el, elhiszi-e a leírtakat. Legtöbbször működik a porlasztás, kisebbnek látszik a mulasztás, és elbizonytalanodnak a korai véleményt alkotók. Vagyis az életveszélyt a legtöbbször sikerül elhárítani ezzel a módszerrel. Ami viszont hegként megmarad, az a bizonytalanság, hogy volt valamilyen „ügy”. A sorok között olvasni tudó jól értesültek pedig azért legtöbbször átlátnak a szitán, és ilyenkor nem csak a történet főszereplője kap egy szemöldök összehúzást, hanem a médium is, amely széles mozdulatokkal igyekezte fehérre mosni a szennyest, természetesen szigorúan üzleti alapon.

A válságkommunikáció fontos, komoly szakmai teljesítmény, amiben nem csak a cél számít, hanem a módszer is lényeges. A hitelesség pedig minden szereplő számára vezérelv kell, hogy legyen.

Kapcsolódó bejegyzések