Most akkor munkaerőhiány van, vagy sem? Gyárigazgatótól hallom, hogy olvassa ő is ezeket az információkat, de aki jól csinálja a dolgát, mármint vállalat vezetői minőségében, az meg tudja tartani az embereket. Aztán egy nyugat-magyarországi cégvezető is hasonlóként csodálkozik a huhogókon, mert hogy neki, halmozottan hátrányos helyzetűként – értsd: az osztrák munkaerőpiac vákuumjától fenyegetve – jelenleg nincsenek ilyen gondjai. És ők csak két kiragadott példa, akik véleménye ellent tart a main stream-nek. Az igazság ez alkalommal is minden bizonnyal kétarcú. Az említett vezetők – bár más-más területen és földrajzi régióban tevékenykednek – egy valamiben hasonlóak. Komolyan veszik a munkatársakat, értő füllel meghallják az üzeneteket, dolgaik rangsorában a kommunikáció előkelő helyen szerepel. Vagyis jelen vannak cégük életében, érezhetően, beazonosíthatóan. És ezt várják el minden szinten, vezetőtől, beosztottól egyaránt. Aztán minden nap végén úgy léphetnek ki a cég kapuján, hogy az aznapi csatát munkaerő fronton is sikerült megnyerni. Holnap pedig egy új nap lesz, kezdődik minden elölről.
Tudjuk jól, hogy a jó cégek belülről építkeznek, piaci sikereiket bent alapozzák meg. Ebben a versenyben a munkaerő most felértékelődik. Sosem volt értéktelen, csak sokan hajlamosak voltak erről elfeledkezni. A munkaerőbőség idején sokan oldották meg a fejlesztéseket, átszervezéseket minőségi cserékkel, hiszen egy feladatra két három jelölt mindig akadt. Ám voltak már ekkor is olyanok, akik komolyan vették a céges értékeket, hittek abban, hogy a stabilitás nagy előny. A stabil csapat pedig közösség erősítő. És a közösség teszi igazán jóvá a céget, a terméket, a márkát. Most sokak bánják már, hogy erre nem szenteltek figyelmet, a munkáltatóként épített márkájuk megrogyott, megkopott, egyáltalán nem vonzó már. Az ilyen cégek megtartó képessége alacsony, már pénzzel sem kompenzálható az elmulasztott vezetői figyelem.
Reménytelen a helyzet? Sosem az! De tenni kell most már tényleg – nem alibiből – hogy visszanyerjük, amit vissza lehet, mentsük, ami menthető. És talán – ha a kitartás nem lankad – újra megerősíthető lesz a márka, így megint vonzóvá válhat a cég. Munkaerőt teremteni senki sem tud, de a legjobbakat bevonzani, átcsábítani nem lehetetlen.
