Vajon több rozsos kenyér fogy-e, ha egy kenyérgyár munkatársai blogolnak? Több autót tud-e eladni egy használtautó kereskedő, ha vicces kommentekben méltatja a kínálatban kapható járgányokat az interneten? Egyáltalán, hogyan kell manapság a kommunikációs tennivalókkal kalkulálni egy vállalatnál, úgy általában? Nos, úgy általában nyilván nincs erre válasz, konkrétan viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy hol is tartunk az „elérés” kérdésével, kinek kit érdemes és hogyan hatékony elérnie, és ebben milyen kommunikációs tennivalóink lehetnek. Nagyon fordult a világ ugyanis az elmúlt 5 évben. Amit erről a kérdésről tanulni lehetett, az a legtöbb esetben nem, vagy már nem úgy igaz. A vállalati kommunikációs csoportok, osztályok sokszor lógnak a levegőben, mert kimozdultak helyükről a korábbi viszonyítási pontok. A vállalati belső kommunikáció felértékelődött, és átlépett a „faliújság, hírlevél, állománygyűlés” háromszögön, a reklám eszköztára főleg az interaktivitás megjelenésével új dimenziókba lépett, a PR pedig a média demokratizálódásával jelenleg a levegőben lóg. A sokszor eszköz-logikájú kommunikáció menedzsment és büdzsé tervezés megközelítését el lehet felejteni, és végiggondolni, hogy mit is lehetne, kellene tenni, hogy az a bizonyos elérés megvalósulhasson, vagyis eljuthasson a márka, a termék-szolgáltatás, vagy a társadalmi üzenet oda, ahová azt szánták. „Kommunikáció, újratöltve”! Hangozhatna a jelszó, ha szlogent keresnénk, ám ez az újratöltés nem egyszerű dolog, hiszen nem csak a rutinokkal, a beidegződésekkel, a rendelkezésre álló szakértelem újraértelmezésével kell szembesülni ilyenkor, de az üzleti modell, a folyamatok egészével, általában pedig a változásokhoz való viszonyunkkal is. Márpedig tovább kell lépni, hiszen a világ nem vár meg, nem ad időt az átállásra. Van, hogy be kell vállalni: Learning by doing – vagyis miközben csináljuk, megtanuljuk, hogy hogyan is kell. Ám ha mindeközben szem előtt tartjuk az üzlet logikáját, a vevői akarat, a kereslet primátusát, a minőség, a kiválóság folyamatos igényét és a megkülönböztethetőség szükségességét, nagyot nem hibázhatunk, sőt a nap végén a mi rozsos cipónk vagy éppen eladó autónk üzenete jut majd célba.
Kapcsolódó bejegyzések
Baj bármikor bekövetkezhet, ez sajnos normális. Igaz ez a magánéletre, politikára, vállalati közegre egyaránt. Ez utóbbi két területen az események … Tovább
2015 óta élünk az egyre akutabb munkaerőhiány korszakában, ami ma már mind mennyiségi, mind minőségi értelemben igaz. Ha van is … Tovább
Teljesen jogos és helyes állásfoglalást fogalmazott meg a Magyar PR Szövetség az úgynevezett PR cikkek elburjánzásának káros hatásairól. Való igaz, leértékeli a … Tovább
A vállalati kommunikáció „ideális esetben” a vezető és beosztott között zökkenőmentes. A beosztott elhiszi és elfogadja a vezető véleményét – … Tovább
Fú, de stresszes volt a reggel! – hangzott régen, ha valaki az átlagosnál nagyobb dugóból érkezett reggel a munkahelyére. Mostanában … Tovább
Egy kedves hölgyismerősöm gyakran mondja, hogy a nőket nem szabad hibáztatni a csacsogás-kényszerük miatt, hiszen ez az őskorból rajtuk maradt … Tovább
2014-15 táján változott meg radikálisan a munkaerőpiac. Addigi a munkanélküliség jelentett akkut társadalmi problémát, onnantól kezdve az egyre erősödő munkaerőhiány, … Tovább
Blokádra, tüntetésre, útlezárásokra ébredtek a gyanútlan pestiek január 18-án reggel. A taxisok egy részénél a jelek szerint most telt be … Tovább
Magyarországon azt hiszik az emberek, hogy ha valamit jól megmondanak, azzal meg is tették a dolgukat – vallja Szvetelszky Zsuzsa, … Tovább
Mindenki tisztában van a szervezeti konfliktusok jelentőségével, kaphat is erre képzést már évtizedek óta boldog-boldogtalan. A képzés során aztán megtanulhatja … Tovább
Minél kiterjedtebb a munkahelyi pletyka, annál inkább önálló életre kel. Alulról szerveződő módon alakítja ki saját útjait, egyben szerepeket és … Tovább
Éppen húsz éve annak, hogy egy szürke őszi estén néhányan az akkor informatikai cégek marketing vezetői közül úgy döntöttünk, hogy … Tovább
Megdöbbentett, amikor egy tanulmányban azt olvastam, a munkavállalók milyen nagy hányada nem is tudja igazán, mi a valós értelme napi … Tovább


