Teljesen jogos és helyes állásfoglalást fogalmazott meg a Magyar PR Szövetség az úgynevezett PR cikkek elburjánzásának káros hatásairól. Való igaz, leértékeli a professzionális PR fogalmát a fizetett cikkek divatja. Elterjedésének azonban okai vannak, melyeket szintén érdemes végiggondolni. Először is a PR cikk minden szereplőnek kényelmes megoldás: reklámköltés-ínséges időkben örül az ilyen bevételnek a média, főleg a nyomtatott, hiszen évek óta egyre kevesebb a reklámra elköltött pénz. Örül a megbízó, mert szöveges üzenete változtatás nélkül jelenhet meg az általa kiválasztott felületeken. Azt most hagyjuk egy pillanatig figyelmen kívül, hogy ez valóban jó-e neki… Még akár a PR ügynökségnek is jó lehet ez a megoldás, főleg macerás ügyfél, vagy hírérték nélküli hír esetében, mert minimális energiával pipálhat ki egy rutinfeladatot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bizony nagyon nagy bajok vannak a klasszikusan értelmezett újságírói elérés terén. Egyre több helyről hallani, hogy nem érdemes már sajtóeseményeket szervezni, mert hatékonyságuk sokat romlott az elmúlt években. Emberfeletti erőfeszítések, kreatív trükkök kellenek ahhoz, hogy az elvárt részvétel, és ebből következően a megcélzott megjelenési szint elérhető legyen. A helyzetet mindenki másképp magyarázza. A sajtó érve, hogy a szerkesztőségek létszáma jelentősen csökkent, kevesebb újságíró tud eseményekre járni, így az esély is kisebb, hogy épp a miénkre tud időt szakítani. Az ezzel összefüggésben megnövekedett sajtóanyag küldések kezelése sem könnyű számukra, az őszintébbek nem titkolják, hogy „pofára” szortíroznak, egyes cégek, vagy sajtóanyag címek olvasása után automatikusan törlik az anyagot… Az már morális kérdés, hogy egy-egy meghívást elfogadva valóban el is mennek-e az eseményre, vagy cserbenhagyják meghívójukat. A PR ügynökségek egy része is enged a kisebb ellenállás csábításának, és a bizonytalan kimenetelű és problémás sajtórendezvények helyett nem vitatkozik egy-egy PR cikk létjogosultságáról, noha szakmailag minden porcikája tiltakozna ellene. A szűkülő sajtó-hírcsatorna a megbízókban is felveti azt a kérdést, hogy mennyi energiát fektessen valódi hírértékek megalkotására. Legtöbbjük nem csinál ebből lelkiismereti kérdést. Ha megvehető egy felület pénzért, inkább nem bohóckodik „zenés-táncos” sajtóesemény megrendeztetésével. Aztán itt van a közösségi média jelensége, amelynek vélt, vagy valós előnyei, lehetőségei tovább növelik a klasszikus médiumokkal szembeni bizonytalanságot.
Nem jó ez így. A jelenlegi helyzetben minden fél „körbetartozik” a másiknak, ahelyett, hogy a valaha volt „szakmai bajtársiasság” mentén egymás munkáját segítve értéket állítanának elő. Ezek után nem csodálkozom azon, hogy nem csak a PR cikk, de a PR fogalma sincs a helyén.
