Meeting mánia

Szerző: Mezriczky László Egyéb 2012-08-21

Menő volt jó pár évvel ezelőtt, ha valaki ilyen sms-üzenetet küldött: „meetingen ülök, visszahívlak!”. Ez ugyanis több mindent is elárult az illetőről: tud angolul (legalább ezt a szót), valószínűleg komoly cégnél dolgozik, hiszen máshol a hivatalos összejöveteleket értekezletnek, vagy megbeszélésnek nevezték, és valószínűleg multinál dolgozik, ahol alapállapot az elfoglaltság, a nem ráérés. A meeting aztán külön fogalommá vált, mára valóban megtestesíti mindazt, amit a kívülállók mögé gondoltak, ám egyre többen érzékelhetik, hogy a meeting mánia nem feltétlenül üdvös jelenség. Erről tudósított a minap a HVG.HU is, ahol a HTC vezetője fakadt ki az elburjánzó meeting nevű társasjátékon. Persze nem azzal van baj, hogy fontos cégnél fontos emberek rendszeresen összeülnek és megbeszélnek fontos dolgokat. A probléma ott kezdődök, ha az említett fontosak pont nem beszélik meg azokat a fontos dolgokat, hanem alibiként meetingelnek. Mielőtt a kívülálló lesajnálóan törne pálcát az érintettek fölött, tudni kell, hogy nagyon könnyű ám ebbe a hibába esni, sőt, az ember észre sem veszi, és már ő is meeting-fertőzött lett. A gond ugyanis nem a meetinggel van, hanem mindazzal, amely kiüresíti, ellényegteleníti azt. A belső vállalati folyamatok szétcsúszása, a kommunikáció széttöredezése, és mindenek előtt a felelősségi körök elmállása, szétporladása. A bemásolt cikkben idézett vezető kifakadása érthető: tessék inkább dolgozni meetingelés helyett! A megoldás persze nem ilyen egyszerű, de sokszor hasznosabb önvizsgálatot tartani, hogy a döntések, az információk, a tudásmegosztás milyen térerőben és viszonyok között áramolnak és születnek meg. Mert a felelősségvállalást, az ésszerű és hatékony együttműködést nem pótolja a még több meeting, sőt. Ha tehát rendszeresen előfordul, hogy a cégnél sosincs szabad tárgyaló és mindenki folyton meetingel, gyanús hogy felütötte fejét a meeting-kór, aminek hosszabb távon komolyabb következményei lehetnek.

Kapcsolódó bejegyzések