A vállalati együttműködést folyamatok, struktúrák határozzák meg. Ezeket igyekszünk naprakésszé tenni, lekövetni a külső és belső változásokat, ám ennek sebessége, üteme általában lassabb, mint maga az élet, vagyis folyamatos lemaradásban vagyunk vele. Idővel olyan hátrányt szedhetünk össze, amely minden tekintetben szemet szúró, már kárt okoz. Ilyenkor szoktak új vállalatirányítási, vagy éppen kommunikációs rendszer után nézni, azt várva, hogy ettől a dolgok a helyükre kerülnek.
Ám ha egy vállalatirányítási rendszert – legyen az informatikai, vagy éppen kommunikációs – egy nem megfelelően működő struktúrára engedünk rá, sokkal többet ártunk, mint ha semmit sem csináltunk volna. A hatékony megoldások lényege éppen az, hogy a kiinduláskor megadott paraméterekkel jobban gazdálkodjon, viszont ha ezek a paraméterek éppen hogy nem megfelelőek, a rossz működést fogják megerősíteni. Viszont honnan tudjuk, hogy a meglévő struktúra jó-e, vagy sem?
Léteznek olyan megközelítések, amelyek tüneteket vizsgálnak: ezek lehetnek adatvesztések, félreértések, vagy éppenséggel olyan emberi konfliktusok, amelyek mögött nem gonoszság bújik meg, hanem az érintettek kiszolgáltatottsága: rossz rendszerre vannak ráültetve, így ismétlődő pofonokba szaladnak bele. És mivel a problémákat muszáj valahogyan megoldani, ki-ki vérmérséklete, tapasztalata, érdekérvényesítési ereje szerint teszi ezt meg. Ha ezeket a tüneteket komolyan vesszük, alaposan kielemezzük az érintettek bevonásával, egészen a gyökérfokokig leásva, hamar tiszta képet kaphatunk arról, hogy a működési folyamatok milyen állapotban vannak. Ez pedig az első lépés a megoldás felé. Innentől kezdve a feltárt hiányosságok súlyától, kiterjedtségétől függően megkezdhetjük a dolgok helyrerakását, és mire az új rendszerek bevezetéséről döntés születik, a szükséges paraméterek már egy olyan viszonyrendszert írnak le, amelyekre bátran építhetünk.
A Process Mapping megoldást éppen erre találtuk ki. Működik.
