Vége a veszélyhelyzetnek, megindul a visszaáramlás az irodákba. Egy vagy többnapos, egy vagy többhetes váltásokban. Fokozatosan, biztonságosan. Kvázi műszakokban, mint a gyártásban – az irodában persze nincs délutáni és éjszakai műszak, itt mindenki „fénybenjáró”, ahogy a kékgallérosok hívják a fehérgallérosokat.
Lesz viszont A-csapat és B-csapat. Akiknek a tagjai, ki tudja meddig nem fognak találkozni egymással. Akiknek egyes tevékenysége nemcsak mérhető lesz, de immár összehasonlítható is. Akik közül még egy ideig hiányoznak majd a hatvan év felettiek, vagy azok, akik hatvan év felettiekkel élnek egy háztartásban, és így a generációs hatás is másképpen súlyozva érvényesül majd, mint 2020 márciusa előtt.
A vezetők tudhatják, hiszen régi igazság és tapasztalat, hogy ezeknek a csapatoknak lesz majd saját csapatszelleme, kohéziója, vibe-ja. Hogy néhány hét vagy hónap után megindul majd az „ők csinálták…”, „ők nem csinálták…”, mert ez a mechanizmus kódolva van minden rendszerbe, ahol csoportok működnek – együtt, vagy egymás ellen.
Hiszen lesznek kollégák, akik eddig összefuthattak, és most ki tudja meddig, hetekig vagy hónapokig sem fognak egymással találkozni. Túlnyomórészt formálissá válik a kommunikációjuk, emiatt sorvad, gyöngül. Feleződnek az összefutások, a véletlenek, a közös ebédek, a munka utáni spontán beülések. Az egy „mi”-érzésből kettő lesz, és cégen belül létrejön a „ti” is, ami új inter-group, új integrációs helyzeteket generál majd. Tudjuk, hogy eljön ez a pillanat, és legalább részben tudjuk, hogy mi várható – kérdés, hogy felkészülünk-e? Vagy várjuk ölbe tett kézzel, hogy a csapatok magukat formálva hozzák létre A-multit és B-multit, megkezdjék az új játszmákat: a hárítást, az egymásra mutogatást, a felelősség elkenését.
Lehet így-is, úgy is, egy dolog azonban biztos: az együttműködés meghatározó sikertényező, vagyis minél korábban tudunk új kötőszövetet alkotni a közösségben, annál jobban tudjuk majd kihasználni a kollektív bölcsesség erejét, ami versenyelőnnyé, így profittá konvertálható. A vezetők előtt tehát van most egy olyan prioritás, amelyet nem nagyon fognak tudni megúszni, jobb, ha mielőbb feltűrik az ingujjat és megint csapatot csinálnak a műszakokból.
