Lassan 10 éve már, hogy beszivárgott, majd divattá vált a fogalom, a digitális átalakulás. A digitális technológiák vállalati folyamatokba integrálását a legtöbben izgalmasnak, ám legalább ennyire bonyolultnak és megugorhatatlannak tartották – egészen március elejéig. Akkor ugyanis a koronavírus rárúgta az ajtót a bizonytalankodókra és néhány nap alatt átállította a vállalatok nagy részét, az országot, sőt, talán a fél világot modern, informatikai alapú működésre – irodáktól iskolákig, szolgáltatóktól hivatalokig.
Ha most ilyen gyorsan megtörtént az áttörés, miért is késlekedtünk eddig? Ennek nyilván sok oka van. A legfontosabb talán, hogy eddig nem volt valós kényszerítő erő, igazi muszáj, fájó válsághelyzet. Ha nincs karantén, nem szembesülünk azzal, hogy a vállalati folyamatok nem csak hagyományos módon működtethetők. A munkatársak szerepe az üzletmenet fenntartásában most nyert értelmet igazán. És kiderült, hogy mindig van megoldás, csak akarni kell.
A vírus egyszeriben spontán startupokat hozott létre. Válságstábok dugták össze a fejüket és hihetetlen kreativitással, összedrótozták a megoldást, amellyel ideiglenesen tovább lehet működni. Sokan éjszakába nyúlóan, adrenalintól feltüzelve agyaltak folyamatábrák, jegyzetek fölé hajolva és megtalálták a megoldást. Kiderült, hogy lehet másként is, lehet digitálisan, lehet távolból. 2020 egészen biztosan a paradigmaváltások éve lesz, bizonyítva a tételt, hogy az emberiség tud, ha akar, illetve ha nagyon muszáj. A digitális átállás is megtörtént egy hét alatt. Akkor meg már ne álljunk meg itt, nézzük meg, mi mindent blokkoltunk az elmúlt években azért, mert bonyolultnak tűnt! Van még bőven pótolni valónk.