Érdekes a vállalati működés elemeinek kategorizálása: hard-nak, keménynek tekintjük a struktúrákat, folyamatokat, softnak, vagyis puhának, lágynak az emberi tényezőt. Ennek értelmében szokás feltenni a kérdést is: a hard vagy a soft elemeket kell fejleszteni, ha előbbre akarunk jutni az alaptevékenységek tökéletesítésében?
Nos, nézzük, melyik mit is jelent a „hard” fejlesztés! Ez a megközelítés a folyamatokra koncentrál, abból kiindulva, hogy a vállalati struktúra alapja a működés tevékenységeinek alapos megtervezése, megszervezése, működtetése. Nyilvánvaló, hogy a folyamatok sohasem lehetnek tökéletesen naprakészek, hiszen a piac, a vevői igények mindig gyorsabban változnak, mint ahogyan azt a vállalat struktúrái lekövetni képesek. Másként fogalmazva a cég működése annak merevsége miatt folyamatos lemaradásban van. Emiatt aztán veszteségek, megakadások keletkeznek, amelyeket át kell hidalni, fel kell oldani, optimalizálni kell. A folyamatokra koncentráló fejlesztési szándékok az optimális modelltől való eltérésekre koncentrálnak, iskolákat, szemléletmódokat, illetve különféle elemzéseket követnek, azzal a céllal, hogy a végrehajtott változások javítanak a működés egészén. és nyilván javítanak is.
Igen ám, de van a vállalatnak egy másik vetülete, az emberi tényező, amely más logika szerint működik. A folyamatfejlesztés nem abból indul ki, hogy a szervezet, mint élő organizmus hogyan érzi magát, hanem a már említett módszertant, iskolát viszi végig konzekvensen. Ennek során beavatkozik, változtat, amivel reakciót vált ki a folyamatokat működtető, azokat életben tartó munkatársaktól. Tudjuk jól, hogy a változásokat nehezen fogadjuk be, mert azok kibillentenek a komfortzónából, macerásak, ezért kényelmetlenek. A folyamat oldalról érkező ötletek ezért az esetek jelentős részében ellenállást váltanak ki, vagyis azok bevezetésének pillanatában már hátrányból indulunk, és a végeredmény is több, mint kétséges.
A fentieket tapasztalva az elmúlt időszakban sokat foglalkoztunk azzal, hogyan hidalhatók át a kedvezőtlen jelenségek. Kidolgoztunk egy módszertant, amelynek lényege a komplex megközelítés, vagyis a korábban említett hard és soft elemek együttes figyelembe vétele, a soft elemek előtérbe helyezésével. Hipotézisünk alapja az az állítás, hogy a szervezet minden pillanatban naprakészen jelzi működésének állapotát, tünetei beszédesek, világosan értelmezhetők. E tünetek nem csak a probléma jelenlétéről adnak információt, de azok pontos elhelyezkedéséről, jellegéről és súlyosságáról is. A feltárás szakszerűsége biztosítja azt, hogy a folyamatfejlesztéshez szükséges információkat, inputokat a megfelelő struktúrában nyerjük ki a rendszerből, ráadásul a feltárás már önmagában előzetesen kondicionálja az érintett közösséget, szervezeti egységet a későbbi változások befogadására.
A gazdasági környezet egyre gyorsuló és egyre jelentősebb változásai közepette szeretnénk azt az üzenetet küldeni a vállalatok vezetőinek, hogy meglévő erőforrás vagyonuk többet ér, mint gondolnák. Az ezzel való hatékony gazdálkodáshoz kívánunk támogató segítséget nyújtani új megközelítésünkkel. Ez a soft már nem az a soft. Sőt!
