Lassan két évtizede, hogy sikeres üzletember ismerősöm autóvásárlásra adta fejét és befáradt az egyik prémium márka akkori képviseletére, egy budapesti szállodába. Az akkor még éppen bimbódzó kapitalizmus korában belefért, hogy stencilezett, kézzel javítgatott árlisták és kalkulációk képezték a sok tízezer márkás autó hivatalos dokumentációját, az eladó pedig nagyjából annyit tudott a két kiszemelt autó közötti különbségről, hogy az egyik drágább, és ezért nyilván jobb, mint a másik. Örült a vevő, hogy egyáltalán már kapható ilyen drága portéka itthon is. Az autót aztán át is vette és használta egészséggel, hosszú évekig. A minap aztán egy másik történetet hallottam, amiről amúgy a fenti emlékek eszembe jutottak. Szintén prémium kategóriás autó vásárlása lett aktuális, és egy ilyen tranzakció menetéről az ember csupa álomszerű helyzetet képzel el: már a megkereséstől, a vásárlási szándéktól megtisztelt vezérképviseleti munkatárs, illatozó kávé melletti kedélyes beszélgetés, mosolygó, minden problémát megoldó ügyfélszolgálat, bőrbe kötött ajánlat és dokumentáció. Nos, kedves olvasó, a helyzet ennél kijózanítóbb: a vevő rendszertelenül pdf-be másolt, mailen átküldött tájékoztatókat kapott, kusza információs anyagokat bogarászhatott, kézzel, tollal korrigált költségsorokon ámulhatott, telefonon lepattintós személyzettel vitatkozhatott. Az autót ezek után azért persze megvásárolták, de a vásárláshoz kötődő élmény, a márkától várt minőségérzet, a lojalitást erősítő plusz faktor ezúttal elmaradt. Kár érte. De legalább megnyugodhatunk: Magyarországon az idő lassan múlik, sőt, néha úgy tűnik, meg is áll.
Kapcsolódó bejegyzések
Van az úgy, hogy egy munkahelyen két ember nem bírja egymást, és ennek lépten-nyomon hangot is adnak. Olyan is akad, … Tovább
Merthogy a munka-magánélet egyensúlyról már majdnem elég szó esik, ráirányítva a figyelmet időnk, energiánk (kedvünk stb.) véges voltára. Csakhogy a … Tovább
Ki ne hallott volna ilyen kifejezéseket vállalati közösségekben: „marketing duma”, vagy „ez szakmai kérdés, nem marketing…”. Nagyobb vállalati struktúrákban, mondjuk, … Tovább
Nem vagyunk tőzsdei cég, hivatalosan nem kell éves jelentést készítenünk, mégis fontos, hogy évente egyszer áttekintsük, mire is jutottunk. Minden … Tovább
Közöttünk élnek, és egyre többen vannak. Nemcsak a ma már klasszikusnak számító, részmunkaidős vagy home office-ban dolgozó kollégákról beszélünk, a kapucnis … Tovább
A római császárok sikerreceptje (kenyeret és cirkuszt a népnek) mai vállalati nyelvre talán úgy fordítható le, hogy elismerést és információt … Tovább
Blokádra, tüntetésre, útlezárásokra ébredtek a gyanútlan pestiek január 18-án reggel. A taxisok egy részénél a jelek szerint most telt be … Tovább
Mióta világ a világ, folyamatosan tanulunk, tapasztalunk, fejlődünk, igyekszünk jobbak lenni. Különösen igaz ez a vállalati versenypiacon, ahol – mint … Tovább
Nincs annál szívet melengetőbb visszajelzés egy vezetőnek, ha a munkatársak úgy érzik, céges színű vér folyik az ereikben, ami az … Tovább
A reklámadó ügye túlmutat egy szektor, a reklámipar belügyén. A reklámot lehet szeretni, nem szeretni, piacgazdasági szerepe azonban meghatározó: a … Tovább
Egy vállalat legértékesebb vagyona a munkatárs. Na, ja, ez az állítás nagyjából annyira vált hiteltelenné az elmúlt években, mint hogy … Tovább
Nehéz idők járnak a marketingesekre. A gazdasági turbulenciák nem csak a szakma renoméját tépázták meg, de mára elbocsátási hullám is … Tovább
Nem kötelező ám itt dolgozni! – zárt le egy munkahelyi konfliktust az egyszeri vezető, miután beosztott kollégájával kialakult szakmai nézeteltérésnek … Tovább
Igen. És kell is tanítani, hiszen megtartani a munkatársakat sokkal hatékonyabb (és olcsóbb is), mint folyton újakat toborozni. Hüvelykujj szabály … Tovább
Minden normálisan gondolkodó üzletember azon ügyeskedik, hogyan juttathatná vállalkozását a csúcsra és hogyan maradhatna ott fent minél tovább. A sikernek … Tovább