Menő volt jó pár évvel ezelőtt, ha valaki ilyen sms-üzenetet küldött: „meetingen ülök, visszahívlak!”. Ez ugyanis több mindent is elárult az illetőről: tud angolul (legalább ezt a szót), valószínűleg komoly cégnél dolgozik, hiszen máshol a hivatalos összejöveteleket értekezletnek, vagy megbeszélésnek nevezték, és valószínűleg multinál dolgozik, ahol alapállapot az elfoglaltság, a nem ráérés. A meeting aztán külön fogalommá vált, mára valóban megtestesíti mindazt, amit a kívülállók mögé gondoltak, ám egyre többen érzékelhetik, hogy a meeting mánia nem feltétlenül üdvös jelenség. Erről tudósított a minap a HVG.HU is, ahol a HTC vezetője fakadt ki az elburjánzó meeting nevű társasjátékon. Persze nem azzal van baj, hogy fontos cégnél fontos emberek rendszeresen összeülnek és megbeszélnek fontos dolgokat. A probléma ott kezdődök, ha az említett fontosak pont nem beszélik meg azokat a fontos dolgokat, hanem alibiként meetingelnek. Mielőtt a kívülálló lesajnálóan törne pálcát az érintettek fölött, tudni kell, hogy nagyon könnyű ám ebbe a hibába esni, sőt, az ember észre sem veszi, és már ő is meeting-fertőzött lett. A gond ugyanis nem a meetinggel van, hanem mindazzal, amely kiüresíti, ellényegteleníti azt. A belső vállalati folyamatok szétcsúszása, a kommunikáció széttöredezése, és mindenek előtt a felelősségi körök elmállása, szétporladása. A bemásolt cikkben idézett vezető kifakadása érthető: tessék inkább dolgozni meetingelés helyett! A megoldás persze nem ilyen egyszerű, de sokszor hasznosabb önvizsgálatot tartani, hogy a döntések, az információk, a tudásmegosztás milyen térerőben és viszonyok között áramolnak és születnek meg. Mert a felelősségvállalást, az ésszerű és hatékony együttműködést nem pótolja a még több meeting, sőt. Ha tehát rendszeresen előfordul, hogy a cégnél sosincs szabad tárgyaló és mindenki folyton meetingel, gyanús hogy felütötte fejét a meeting-kór, aminek hosszabb távon komolyabb következményei lehetnek.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy nyelvet beszélünk? Valóban? Sokszor azon kapjunk magunkat, hogy már egy jó ideje vitatkozunk valamin, amiről aztán kiderül, hogy nem … Tovább
Employer Branding – zeng mindenhonnan, és való igaz, végre fókuszba került a vállalat, mint munkáltató megkülönböztetése. Egy átlagos piacon, ahol … Tovább
Minden normálisan gondolkodó üzletember azon ügyeskedik, hogyan juttathatná vállalkozását a csúcsra és hogyan maradhatna ott fent minél tovább. A sikernek … Tovább
Vezetőnek lenni különleges lehetőség, egyben mérhetetlenül komoly feladat: másokat vezetni, másokért felelősséget vállalni, másokból kihozni a lehető legtöbbet úgy, hogy … Tovább
Arról nem mernénk véleményt formálni, hogy mennyi az ideális idő, amit érdemes egy-egy munkahelyen eltölteni. Van olyan nézet, amely a … Tovább
Merthogy a munka-magánélet egyensúlyról már majdnem elég szó esik, ráirányítva a figyelmet időnk, energiánk (kedvünk stb.) véges voltára. Csakhogy a … Tovább
A sok amerikai sablon film után üdítő élmény megnézni Tom Hooper kiváló alkotását, A király beszédét. A történet VI. György … Tovább
2015 óta élünk az egyre akutabb munkaerőhiány korszakában, ami ma már mind mennyiségi, mind minőségi értelemben igaz. Ha van is … Tovább
A cégek emberekből állnak, akiket közös célok, közös sikerek, vagyis együttműködés tesz kollégákká. Az együttműködés kötőszövete pedig a kommunikáció. Tehát … Tovább
Dr. Bagdy Emőkétől hallottam ezt a kifejezést a napokban megszervezett Pozitív Pszichológia konferencián. Ő a társas kapcsolatok meghatározó tényezőjeként használta … Tovább
Van egy különös jelenség, amely minden nagy szervezetet előbb-utóbb elér: az információ nem eljut, hanem elveszik. Egy vállalat vezetése meghoz … Tovább
Igen, már a címben letesszük a voksot. Nem, nincs hibrid közösség, még pedig azért nincs, mert minden csapat együttműködése a … Tovább
Talán ismerős a valamikori kabaré idézet: Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket.” Kiváló leírása ez … Tovább
Örülök ennek a start-up hullámnak. Nem azért, mert most divat ennek örülni, és korszerű a témával foglalkozni. hanem azért, mert … Tovább