Komoly dilemma a vállalati belsőkommunikáció szakavatott gazdáinak, hogy milyen információkat osszanak meg a munkatársakkal és melyeket nem. Arról is élénk vita folyik, hogy a vállalati informatikai rendszereken milyen felületeket engedjenek szabadon használni, és melyeket korlátozzanak. Örökzöldnek ott van mindjárt a Facebook: elvonja-e a figyelmet a munkáról, ha hozzáférhető a munkatársak részére, csökkenti-e a hatékonyságot, vagy éppen ellenkezőleg.
Miközben sokan ezeken a kérdéseken gondolkodnak, az élet – megint – túllépett a problémán. Egy közepesen fejlett mobil eszközzel ma lényegében több és mélyebb információ szerezhető be, mint amihez néhány évvel ezelőtt egy komoly szervezháttérrel megtámogatott céges rendszerre volt szükség. Nem az a kérdés tehát, hogy a munkatárs közösségi médiázik-e, hanem az, hogy meddig dugjuk a fejünket a homokba és teszünk úgy, mintha erre a dologra bármiféle ráhatásunk is lehetne. Ráadásul a munkaidőben a vállalati gépen megtiltott, vagy akár korlátozott facebookozás vicces, visszatetsző és semmiképen sem erősíti a „jó itt lenni” érzést.
Sőt! Ha már a szellem kiszabadult a palackból, márpedig hála a mobiltechnológia, és a közösségi struktúrák robbanásszerű elterjedésének az információhoz jutás térben és időben korlátlanná vált, hasznosabb azon gondolkodni, hogyan fordíthatjuk mindezt a cég hasznára. A három T-ből tehát a tilt és a tűr helyett fókuszáljunk a támogatra!
Jó-jó, de hogyan kell úgy kinyitni a kommunikációt, hogy az ne okozzon káoszt és zavart a rendszerben? Minden cég, minden kultúra, minden struktúra más, egységes szabály erre nyilván nem létezik, elevkről azonban lehet beszélni.
Szükség van például annak megfogalmazására, hogy hogyan is viszonyuljon a cég az információhoz jutáshoz, úgy általában. Ezek olyan alapelvek, amelyek mára fontosabbakká váltak, és amelyek üzennek arról is, hogy a vállalat mennyire korszerűen gondolkodik. Ez pedig eljut a munkavállalókhoz, akik számára egyre komolyabb döntési szempont, hogy milyen környezetben, hangulatban, inspirációs térben végezhetik napi munkájukat.
Konkrét eszközként is beépíthetők az új csatornák az információ megosztásba, kiválthatnak költséges adatbázisokat, friss információkat vihetnek a folyamatokba, ami szükséges lehet az üzleti döntésekhez.
És nem utolsó sorban szelep funkcióval is bírnak, csökkenthetik a közösségi nyomást csupán azáltal, hogy vannak, léteznek és szabadon beléjük engedhető a fölös feszültség.
Akkor pedig miért is ne élnénk a kínálkozó remek lehetőségekkel?
