A vállalati szervezetek fő funkciója az együttműködés egy közös cél elérése érdekében. A szervezeti struktúrák biztosítják az egyedi szakértelem, tapasztalat és kreativitás összekapcsolódását, ezek folyamatba helyezése pedig azt az értékláncot, amelynek a végén a gazdasági (vagy egyéb) cél megvalósulhat. A szervezetek hatékonyságának alapfeltétele az információáramlás akadálymentessége: ez táplálja az egyes fázisokat, munkafolyamatokat, adja meg a „mit, mikorra, mennyiért és miért” kérdésekre a válaszokat. Minél flottabb, gördülékenyebb ez a folyamat, annál költséghatékonyabb a működés, beleértve az időtényezőt is, hiszen tudjuk, hogy az idő pénz.
Vállalati kommunikációs rendszerek fejlesztése során egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a kommunikáció magasabb szintre emelése hogyan hat vissza a folyamatokra, a szervezetre magára. Nem nehéz belátni, hogy ezek bizony összefüggnek, egymásra épülnek, egymásból táplálkoznak. Egy kommunikációjában szakszerűen felkészített középvezetés semmire sem jut, ha folyamatosan belebotlik a folyamatok, vagy éppen a szervezet elavultságába, merevségébe. Így válhat egy kommunikációs fejlesztés a teljes szervezetre kiható változássá.
Szükségszerű ez? Nem feltétlenül, csak abban az esetben, ha az összhang az említett tényezők (információáramlás, folyamatok, szervezet) között nincs meg, megbomlott, vagy elavult. A komplex változtatás szükségszerűségét tehát a hatékonyság szemüvegén át érdemes vizsgálni, ahol a kommunikáció kiváló kiindulási pont: a szervezet a legtöbb esetben pontosan tudja, mire lenne szüksége, hol kellene változtatni, hol vannak tartalékok és kockázatok. Hiszen mint tudjuk: a válaszok már megvannak, csak jó kérdésekre van hozzájuk szükség.
