Sok mindenhez hasonlították már a vállalatok kommunikációját (folyadék áramlásához, puzzle-hoz, fogaskerekekhez), és mindegyik hasonlat bizonyára ül is. Az autóban ülve jutott eszembe egy újabb hasonlat, amely talán szemléletesen ábrázolja a kommunikáció hatékonyságát. Történt egyszer, hogy a nyári hőségben dugóban araszolva gyanúsan meleg levegő jött a légkondi fúvókáiból. A ventilátor dolgozott becsülettel, ám a meleg levegő forgatásával az eredmény még rosszabb lett. A következő napon a szerelő megállapította, hogy a légkondicionálóból elszökött a folyadék, megszűnt a nyomás, így nem csoda, ha nem töltötte be funkcióját.
A vállalati információ rendszerét is hasonló módon kell elképzelni: folyamatosan nyomás alatt kell tartani ahhoz, hogy a szervezet minden pontjára eljusson az információ, ráadásul kellő sebességgel, és minőségben, hogy az adott poszton dolgozó kollégák ezek alapján az elvárásoknak megfelelően végezhessék el dolgukat. Mindez evidensnek tűnik, tapasztalataink szerint a legtöbb helyen mégsem tökéletes ez a rendszer. Ez pedig információhiányt, megakadást, elégedetlenséget, frusztrációt okoz. Az élet számtalan területén találkozhatunk ezzel a jelenséggel, elég, ha csak az egészségügy megítélésére gondolunk. A legtöbb kifogás, panasz nem az orvosok felkészültségét érinti, még csak nem is az infrastruktúrát, hanem azt, hogy a beteg, vagy beteget kísérő állampolgár nem kap megfelelő tájékoztatást egy számára nagyon fontos dologról, így kiszolgáltatottnak, lenézettnek érzi magát és már akkor is rossz lesz az élménye, ha a legjobb ellátást kapja meg végül.
Szükség van tehát az információra, mert ennek révén tudunk döntéseket hozni, tervezni, ütemezni, vagyis élni tehetségünkkel, kreativitásunkkal, felhatalmazásunkkal. A felgyorsult világban működő vállalatoknál sincs ez másképpen. Ha van információ, van esély az együttműködésre, az értékteremtésre, a versenyképességre, a profitra. És mi másért tartanánk fent vállalkozásokat, ha nem ezért?
A kommunikáció üzletileg kritikus tényező, ennek megfelelően folyamatosan működőlépes állapotban, vagyis nyomás alatt kell tartani a rendszert: adatot, információt, instrukciót, döntést, összefüggéseket kell küldenünk és fogadnunk, hogy a gépezet működhessen. Ehhez három fontos dolog szükséges: releváns tartalom, hatékony kommunikációs eszközrendszer, és mindezt értően kezelni tudó vezetők és szakemberek, vagyis a kompetencia. Ha ezek bármelyike hiányzik, a szervezetben létrejön a kommunikáció alternatív világa, a pletyka, ahol nem csak az információ válik informálissá, hanem a struktúra, a vezetés is. Ezt pedig mér nem lehet uralni, innentől kezdve esetleges, hogy mi sül ki belőle.
