Ha a cím két szavát egybeolvassuk, olyan, mint egy gyógyszer neve, igaz? Hibridadmin. Bizonyos értelemben az is, gyógyszer. A covid megtanított bennünket arra, hogy a 2020 előtt burjánzó nyomtatósdinak töredéke is elégséges a szervezetek működésében. A lezárások ebben az esetben is olyan – gyakran már régóta létező – eljárások megismerésére és begyakorlására kényszerítettek bennünket, amelyek időt és pénzt spóroltak meg nekünk. És nem is biztos, hogy minden esetben vissza kell térni a golyóstollhoz – az elektronikus aláírás lehetősége ingyen és bérmentve ott van mindenki előtt.
Természetesen vannak olyan dokumentumok, amiket alá kell írni, le kell pecsételni, fűzni. Ám a sportnap menüjét értelmetlen a létszámmal megegyező példányban nyomtatgatni, mint ahogy a vidéki kiszállásra készülő kolléga útvonaltervét is. Ettől függetlenül sajnos sok vállalatban a járvány csillapodtával visszatértek a nyomtatgatósdi szertartásához, mintha bizony nagyobb ereje lenne annak az információnak, amit lobogtathatunk, összehajthatunk, irattartókba rakosgathatunk.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a járvány előtt sok kollégának fontos munkaköri feladata volt a nyomtatgatás. Vannak munkatársak, akik fontoskodó arckifejezéssel bekiáltják az open space terébe, hogy „megyek nyomtatni!”, mintha bizony 1994-et írnánk, amikor ez a fantasztikus lehetőség még sokkal több embert bűvölt el, mint ma. Áhítatosan nyomtatgattunk, ha kellett, ha nem. Ne felejtsük el, a fiatalabb generációk már sokat hallottak arról, hogy egy A4-es lap előállítása több liter tiszta vízbe kerül, és ha csak egy meeting-emlékeztető mailt nyomtat ki nekik a főnök vadul sürgölődő asszisztense, akkor nem fogják érteni, hogy erre miért van szükség. Mi több, a fékevesztett nyomtatgatás még a munkáltatói márka értékét is csökkenti a szemükben. Nem fogják elhinni a saját munkahelyükről, hogy valóban környezettudatos (márpedig ez ma egyre fontosabb!), ha minden kávérendelés ki lesz nyomtatgatva.
Ezzel egyidejűleg viszont sajnos sok olyan dokumentum nincs kinyomtatva, amire pedig nagy szükség lenne. A cégekben vannak termek, helyiségek, ahol a kollégák munkájuk természeténél fogva nem tudnak tízpercenként a számítógépre, vagy a telefonra pillantani, hogy vajon érkezett-e új infó a vezetéstől. Nekik szükségük lenne arra, hogy ott legyen kifüggesztve a megváltozott szabályzat, a munkamenet új információi, a folyamatlépések. Mégis, gyakran kapják meg közvetlen – mindig elfoglalt – főnöküktől, vagy az emeleten nyomtatgató szűkszoknyás kishölgytől, hogy „ott van a neten, bármikor megnézheted!”. Csak egy (esetleg biztonsági okokból három havonta változó) jelszóval kell belépni, aztán várni, hogy beengedjen a rendszer, aztán menüsorok tucatjain keresztülszánkázva eltalálni a megfelelő helyre. Ugye milyen egyszerű?
A meeting-szabályozó protokollok mintájára itt az idő, hogy a nyomtatást szabályozó, észszerűsítő ajánlások is nagyobb érvényt kapjanak. Lehet, hogy lesz majd egy-két méltatlankodó kolléga, aki ezután nem tud elbújni a nyomtatgatás szent aktusa mögé a fontos feladatok elől, de ez már egy vezetői téma…
