Bármilyen furcsa is, vezetővé válni sokkal nehezebb, mint hinnénk. Nem csak azért, mert a vezető felelősségteljes munkát végez: sokat van bent, számon kérik, mérik, mások ügye-baja folyton beelőzi saját tennivalóit. Hanem azért is, mert az esetek döntő részében sosem tanulta, hogyan is kell mindennek megfelelni. Ma Magyarországon – és talán nem csak nálunk – vezetővé szó szerint válik az ember, nem pedig formalizált, tudatos, tervezett folyamat végén lép be ebbe a szerepbe.
Közhely, hogy egy jó szakembert kiemelni dupla kockázat. Egyrészt kiléptetik a komfortzónájából, ahol kiválóan teljesített, másrészt beléptetik egy olyan világba, ahol nem feltétlenül érzi magát otthon. A veszteség már idáig is kettős: egy jó szakemberrel kevesebb, egy csetlő-botló vezetővel több van a fedélzeten. A gondok tovább gyarapodhatnak, ha az illető nem, vagy csak nehezen tud új feladatainak megfelelni: az emberek vezetése hihetetlenül összetett, bonyolult kihívásainak. Ennek következtében pedig nem csak ő érzi magét bizonytalanul, de a rábízott öt, tíz, vagy akár száz ember is, egy egész osztály vagy részleg. Manapság pedig, amikor is a munkavállalók, a kollégák tolerancia szintje jóval alacsonyabb a korábbinál, ez bizony a csapat szétesését, emberek elvesztését jelentheti.
Mi is hiányzik? Történelmileg úgy alakult, hogy ha valaki képzett, jó szakember, akkor elvárás vele kapcsolatban, elképzelés, hogy előbb-utóbb vezető legyen belőle. Egy jó mérnök az jó mérnök, de nem feltétlenül jó vezető is. Lehet, de nem biztos, hogy felkészült rá. Szélsőséges esetben feldolgozhatatlan konfliktust okoz számára a „saját munka” és a „mások munkája irányításának” összeegyeztetése. Hallottunk már olyat, hogy „majd ha a saját dolgomat elvégeztem, akkor foglalkozom az embereimmel is”. Lehet így is, de könnyen belátható, hogy ez nem vezetői gondolkodás, nem irányító mentalitás.
Vezetőnek lenni elsősorban azt jelenti, hogy átlátom a rám bízott rendszert, megszervezem a folyamatokat és a tennivalókat, és mindehhez biztosítom a szükséges feltételeket. Ám azt is jelenti, sőt elsősorban azt kell jelentenie, hogy része vagyok a csapatom életének. Jelen vagyok: kialakítom, biztosítom és fenntartom az információ áramlását, ami az egyének résztevékenységét egységes egésszé, vállalati szintű értékteremtéssé formálja. Leegyszerűsítve: vezetőnek lenni annyit tesz, mint a kommunikációt uralni.
Ma ezt a képességet és készséget a felsőoktatás csak elvétve, nyomokban biztosítja a jövő vezető értelmiségének. A vállalatok dolga, hogy felismerje a vezetői minőség jelentőségét, és segítse az érintetteket hozzájutni a szükséges tudáshoz. Az Ispiro vezetőfejlesztési, kommunikációszervezési programjai éppen ezt az űrt hivatottak betölteni.
