Megdöbbentette a közvéleményt a Volkswagen motorokkal kapcsolatos csalás híre. A dízelmotorok szoftvereit manipulálta a gyártó úgy, hogy az észlelje, ha hivatalos káros anyag kibocsájtást mérnek, és erre az időszakra optimalizálta a motor működését, előre beállított szintre csökkentve a szennyezés kibocsájtást, ezzel egy időben visszafogva a motor teljesítményét. Csúnya dolog, hiszen csalni nem szabad, ezt ne lehet megmagyarázni. Még akkor sem, ha maguk az előírások kergették ebbe a kétségbeesett döntésbe a gyártót, hiszen a folyamatosan szigorodó környezetvédelmi előírások betartását lassan már tényleg csak ügyeskedve lehet elérni. Különösen igaz ez a dízel motorokra, melyek hatásfoka ugyan jobb a benzineseknél, a kiáramló korom egészségkárosító hatása közismert. Hogy csaltak-e a többiek, jelenleg nem tudni, az eset viszont egy szempontból kifejezetten izgalmas: mit fog lépni a Volkswagen, hogy megmentse renoméját, visszaszerezze a nyilvánvalóan összeomló hitelességét ügyfelei körében? A vállalati kommunikáció történelme tele van különféle válságkezelési gyakorlatokkal – jókkal és rosszakkal egyaránt. A Volkswagenre is ez a kritikus feladat vár. Vajon hogyan oldja majd meg? Bár morálisan egyetlen út lehet járható számára, mégpedig a teljes és feltáró beismerés, a megbánás és a tanulságok levonása a jövőre és az ügyfelek érdekeire tekintettel, elvileg több irányt is megfontolhat.
Először is nyílt titok, hogy az előírásokat semelyik gyártó nem tudja legálisan betartani, ezt mind az amerikai, mind pedig a német – ADAC – tesztelők fehéren-feketén bebizonyították. Vagyis a balhét elvben nem csak a wolfsburgiaknak kellene elvinniük, pláne, ha a felkorbácsolt indulatok nyomán indított átfogó vizsgálatok kiderítik, hogy mások is trükközhettek. Ezt ma még nem tudjuk, de nem lenne meglepő. Aztán itt vannak maguk a normák. Köztudott, hogy a hivatalos mérési ciklus szerinti átlagfogyasztási adatok irreális adatokat eredményeznek: ha egy 400 lóerős Porsche hivatalos mérési ciklus szerinti átlagfogyasztása tényleg 8 liter lenne, akkor a világ üzemanyagigénye a mostaninak kétharmada lenne csak. Ezzel szemben a reális érték a hivatalosan kimutatott másfélszerese, minimum. Tehát megtámadható maga a mérési módszertan is, teljesen jogosan, hiszen jelenlegi formájában éppen ellentétes eredeti szándékával, vagyis nem segíti a vevői tájékozódást, hanem félrevezeti a fogyasztót. A gyártók pedig kénytelenek a meghatározott játékszabályok szerint nyilatkozni, még akkor is, ha tudják, a mért értékek nem valósak. Aztán lehet egy radikális kimenetele is a dolognak, ami a dízelmotor jövőjét érintheti. A dízelt lényegében Európában preferálják, de itt nagyon. Egyes piacokon a dízelmotoros autók részaránya a 70 %-ot is eléri. Egy általános bizalomvesztés új irányt szabhat a fejlesztéseknek, felgyorsíthatja a benzin-elektromos hibridek térhódítását, vagy akár a dízelmotorok kibocsátásának új technológiájú csökkentését hozhatja előbbre. Sőt a Tesla, az elektromos autózás úttörője már úgy nyilatkozott, hogy a dízelmotor a globális felmelegedés hatásainak egyik szimbolikus áldozata lesz, és elősegíti az elektromos autók elterjedését. A Tesla oldaláról nyilván ez a logikus következtetés.
Akárhogyan is lesz, izgalmas lesz követni, mit lép a világ egyik legnagyobb gyártója, hogyan reagál stratégiailag, és persze hogyan oldja meg ezt a kivételesen izgalmas kommunikációs helyzetet. Vajon a hátára borult bogár vissza tud fordulni? Szerintem ez nem kérdés.
