Tudja ön, hogyan született a világ legrandább autója? Járműfüggők már biztosan elolvasták a Totalcar mai cikkét, és ismét, sokadszorra elszörnyülködtek azon, ember hogyan tudott egészségre ennyire ártalmas vizuális rettenetet papírra vetni. A borzasztó persze az, hogy a Pontiac Aztec meg is valósult, gyártották, autószalonokban mutogatták, és próbáltak vevőt találni rá. Nem sok sikerrel, az autó nemcsak kapitális pénzügyi bukta, de a gyártó, a GM máig ható szégyene is lett. A történet tanulságos példája annak, hová vezet, ha egy vállalat megzavarodik, és görcsösen akar innovatív, újító lenni. Nyilván nem az innováció a probléma, hiszen a piacon enélkül egy cég elpusztul. Ott a gond, ha valamilyen okból (szervezeti túlburjánzás, önteltség, kényelmesség) vakvágányra fut az ötletelés, és a beépített jelzőrendszereken a rossz gondolatok átcsúsznak. Ehhez esetünkben hozzájárult még a rossz értelemben vett hierarchia, a döntések felelősségének minél feljebbi szintre tolása, így a végén hiába szirénázott minden fogyasztói teszten a vészjelző, a projekt elszabadult hajóágyú módjára megindult és vitt magával mindent.
Komoly dilemma minden vállalatban az alaptevékenységbe tartozó, jól bevált termékek kínálatban tartásának, fejlesztésének, illetve leváltásának ütemezése. Vajon a biztonságra törekvés, az óvatosság a kifizetődőbb, vagy a merészség? Nincs általános recept, egy feladat azonban biztosan van: folyamatosan mérni, értékelni kell a piac mozgását, elemezni a hullámokat, hiszen nem minden az, aminek látszik. Sokszor egy-egy trend nem más, mint egy „testcsel”, amely után épp az ellenkező irányba fordul a fejlődés. Tekintetünket tehát egy pillanatra sem szabad levenni a piacról, mert az igazság mindig odaát van.
