Néha érdemes végiggondolni, hogy mije is van az embernek. Mit tanult, mit hozott magával onnan, ahol aktív időt töltött el. Magától ezt aligha teszi meg, vannak azonban alkalmak, amikor kellemes muszájból mégis csak végig kell nyálazni az elmúlt évtizedek porral már enyhén betakart archívumait. Ez a kivételes dolog történt meg velem egy Corvinusos előadásfelkérés alkalmából, és bár kellett némi ügyesség beilleszteni az erre szánható időt a napi rutinba, az eredmény kárpótolt érte. Az eredmény pedig nem volt más, mint hálás amerikai diákok, akiknek saját szakmai történetemen keresztül mesélhettem a hazai marketing elmúlt éveiről. Előkerült az első, már általam szerkesztett Kontrax Újság, rajta a dátum, 1992. Ennél a cégnél élhettem át először a válság ijesztő lehelletét, és tanultam meg, hogy mindig van megoldás, csak akarni kell. Rábukkantam a Digitalos, Compaq-os, HP-s magazinokra, amelyeket végiglapozva gyönyörűen kirajzolódott, hogyan alakítottuk akkori kommunkációnkat egyre kevésbé technikaivá, egyre inkább gazdasági szakemberek számára is emészthetővé, a végén már bele-bele karcolva az „életmód” magazinság elit világába. Előjöttek a cégegyesülések emlékei, az akkor elsajátított kommunikációs tehnikák, és az emberi tényező fontossága, a csapat ereje. És persze a Telekomos belső kommunikációs kalandok, a kultúraváltás izgalmas feladatai, és az ezzel járó feszültségek, konfliktusok diplomáciai lekezelése. Örömmel túrtam fel a régi fotókat, videókat és belefeledkezve nosztalgiáztam végig a hazai piacgazgaság első húsz évén. Milyen jó, hogy mindezt az első sorból élhettem át. Ezek az emlékek, tapasztalatok, a rutin, a tudás megvannak, élnek, beépültek folyamatokba, programokba, és adom őket tovább, és rakom hozzá az újabb ás újabb élményeket, hiszen a következő 20 év már elkezdődött.
Kapcsolódó bejegyzések
Önállóság. Sokat emlegetett, vágyott, elvárt, vagy éppen misztifikált fogalom a munkahelyi közösségekben, miközben az sem biztos, pontosan tudjuk, mit is … Tovább
Március 6-án szakmai napunkon másodszor foglalkoztunk egy izgalmas, sok tekintetben aktuális és tapasztalataink szerint sokakat érdeklő kérdéssel, a vállalatok informális … Tovább
Nem kötelező ám itt dolgozni! – zárt le egy munkahelyi konfliktust az egyszeri vezető, miután beosztott kollégájával kialakult szakmai nézeteltérésnek … Tovább
Megdöbbentett, amikor egy tanulmányban azt olvastam, a munkavállalók milyen nagy hányada nem is tudja igazán, mi a valós értelme napi … Tovább
Mi más lehetne egy márka, mint “szeretemmárka”, nem? Ha nem szeretem, akkor nem veszem, ha nem veszem, akkor meg egyáltalán … Tovább
Lassan két évtizede, hogy sikeres üzletember ismerősöm autóvásárlásra adta fejét és befáradt az egyik prémium márka akkori képviseletére, egy budapesti … Tovább
A valóságshow-k világában közkeletű kifejezéssé vált a kiszavazás: amikor egy közösség a kapun (villán) kívülre tessékel valakit, akit nem kíván … Tovább
Sokan vagyunk, akik “rákattantunk” a virtuális közösségekre. Vagyunk jó páran, akik a barátkozás mellett szakmai kapcsolatokat is ápolnak itt, és bizony … Tovább
Szentírásnak veszik sokan a nyomtatott betűt ma is, és ez érthető: Gutenberg első műve bő félezer éve a Biblia volt. … Tovább
A régi rendszer egyirányú, mint a régi tévéadás: ők mondják, te nézed, és ha nem érted, az a te bajod. … Tovább
„A vállalatokra általánosan jellemző struktúra gyakorlatilag az ipari forradalom óta változatlan: hierarchikus felépítés uralkodik, amit a munkahelyek kialakítása is szolgál … Tovább
Nagyjából minden második munkavállaló stresszesnek tartja munkahelyét. Vajon mi lehet e tény mögött? Talán az az általános vélekedés, hogy dolgozni … Tovább
A cégek emberekből állnak, akiket közös célok, közös sikerek, vagyis együttműködés tesz kollégákká. Az együttműködés kötőszövete pedig a kommunikáció. Tehát … Tovább
Egy kommunikációs szempontból igencsak tanulságos eseménnyel indult az év, melynek során a Music FM rádió szilveszteri bulijával szaladt bele méretes … Tovább