Két aktuális példa arra, hogy mérhetetlen energiákat nyerhetünk abból, ha éppen szűkében vagyunk erőforrásoknak. A tragikus orosz-ukrán háború ötödik évében már látszik, hogy születőben van egy új hadiipari nagyhatalom, az ukrán, amely mögött egy megtámadott, megrogyasztott nemzet és gazdaság élni akarása húzódik meg. A semmiből, lényegében hulladákokból, leszerelt ex-szovjet haditechnikából építenek immár minden tekintetben ütőképes haditechnikát, szuperszonikus drónokat, robotokat, amivel fel tudják venni a versenyt az elképesztő orosz túlerővel szemben és 5 éve tartják magukat. A kulcs a kényszer szülte kreativitás, a muszáj ereje.
A Como labdarúgó csapata a másik ilyen példa, aki 2019-ben a negyed osztályban tengődött, ma pedig egymás után veri laposra Európa sztárcsapatait. Como nyolcvanezres kisváros, és ahogyan az Index-en olvashatjuk, mivel az olasz szabályok szerint csak a régióból szerződtethető utánpótlás korú fiatal, márpedig 2 órás autóútra 8 élcsapat is található a környéken, eleve reménytelennek tűnt életképes, fenntartható rendszer kialakítása. Egy indonéz tulajdonos látta meg a megoldási lehetőséget a helyzetben, és egy tudatosan nem olasz, tapasztaltnak nem igazán nevezhető edzőre, Cesc Fabregasra és csapatára bízta a projektet, mert rájött, ide más kell, új kell, valami extra kell. Összekötötték a comoi régió brandingjét a fociklubbal és egy csomagban kezdték újra gondolni a lehetőségeket. Látványos, eladható, támadó focit álmodtak és hoztak létre, ami gyökeresen más, mint a tradicionális védekező olasz futball.
Ami érdekes tanulság lehet: nincs reménytelen helyzet, érdemes legalább megpróbálni elérni a célokat. Ha feladjuk, végünk. Ha már próbálkozunk, ne azt a modellt kergessük, ami másnak jól megy, nekünk viszont nincsenek meg hozzá a feltételek. A kényszer nagy úr, és ha ezt elfogadjuk, olyan eredményeket érhetünk el, ami túlmutat azon, amiről korábban csak álmodozhattunk.




