Az X-generáció tagjai (az 1960 és 1979 között születettek) hajlamosak sopánkodni a fiatalok túlzásba vitt digitális eszközhasználata miatt, és kevesen veszik észre, hogy bizony maguk is jócskán függővé váltak. A túlzásba vitt netezésről tudjuk, hogy számos egyéb káros mellékhatás mellett – ami például a testi fejlődést, ügyességet érinti – koncentrációs nehézséget és kedélyállapot-romlást is okoz.
Előbbit a multitasking magyarázza, vagyis annak az illúziója, amikor a rengeteg megnyitott ablak, feladat, applikáció azt a benyomást kelti az emberben, hogy egyszerre többféle dolgot csinál – holott istenigazából egyet sem. A kedélyállapot-romláshoz a kulcs a FOMO, vagyis a fear of missing out szindrómája, melynek során az egyén szorongása abból fakad, hogy kimarad valamiből. Márpedig minél több közösségi oldalt látogat valaki, és minél gyakrabban, annál több eseményről értesül, így annál nagyobb eséllyel támad ez az érzése.
Mindezek már elérik az ingerküszöböt, emiatt divatos is a digitális detox jelensége, amikor valaki rövidebb vagy hosszabb időre megvonja magától a közösségi médiát, a játékokat, nyaralás idején akár még a térerőt is. A digitális detoxot a kiégés közelében álló menedzsereknek szokták ajánlani, de ma már a villódzó monitor hatásával telítődött fiatalok is választják ezt a megoldást.
Már az is számít, ha valaki offline időszakokat határoz meg az életében, amikor kikapcsolja az eszközeit, és ezáltal valóban teljes értékűen tud bármi mással foglalkozni – tanulással, munkával, sporttal, olvasással, kikapcsolódással. Jó kezdetnek számít az okos- és a butatelefon váltott használata is. Micsoda kincs lenne egy olyan alkalmazás, amivel nemcsak azt tudatosíthatjuk, hogy mennyit nyomkodjuk-simogatjuk a billentyűzeteket, monitorokat, hanem azt is, hogy mi mindent nem csinálunk ezalatt!
Máris két megközelítésről beszélhetünk: az egyik, ha kiszorítjuk magunkat az online térből, a megvonás tünetei miatt szenvedve, izzadva és vágyakozva. A másik, ha belepréseljük magunkat az offline térbe, és megtaláljuk ott azokat az értékeket, amelyek az életminőséget emelik. Kapcsolatokat megélve egy meghitt beszélgetés alatt, flow-ba kerülve egy teljesítménytúrán vagy egy teljesíthetetlennek hitt feladat megoldása közben.
Mondhatnánk persze, hogy jóval könnyebb ma az alfáknak, a Z után következő tizenévesek generációjának. Ők már többet olvashatnak a digitális függés által okozott kapcsolati vagy munkahelyi problémákról. Vagy éppen arról, hogy Steve Jobs és Bill Gates is elmesélte, milyen szigorúan korlátozták gyermekeik okoseszköz-használatát, mert pontosan tisztában voltak azzal, hogy innovációik milyen rettentő veszélyesek. És igen, az alfák már használhatnak olyan applikációkat, amelyek segítenek megtartani vagy korlátozni a digitális absztinenciát.
Csábító az érzés, hogy gyorsan, sok embernek küldhetünk születésnapi üdvözletet vagy jelezhetjük, tetszenek a nyaralásról készített képek. Ám ez egyfajta evolúciós megszaladás is, minőségi kapcsolatokra ugyan szükségünk van, de több száz gratuláció küldése vagy fogadása nem teszi a kapcsolatainkat minőségivé. Erőnk és időnk véges forrásokat ad az érzelmek kifejezésére, nem tudunk több száz vagy több ezer ember felé személyességet, odafordulást, szeretetet kifejezni.
A cikk teljes változata a HVG Extra Pszichológia 2019/3 számában jelent meg.
