A büszkeség nemes vonás, konzekvensséget, értékközpontúságot, kiszámíthatóságot jelent, egyfajta hitet önmagunkban. Többnyire pozitív gondolatok jutnak róla eszünkbe, ám a büszkeség önhittséghez is vezethet, amely aztán nem hídként, hanem mély árokként húzódik ember és ember között. Izgalmas vállalatvezetői körben is végiggondolni a büszkeség tartalmát, hiszen itt már nem pusztán személyes hozzáállásról van szó, hanem egy kisebb-nagyobb csoport, egy közösség, vagy egy egész cég működéséről, hangulatáról, eredményességéről.
A büszke vezető erőt ad, viszonyítási pontokat rögzít, biztonságérzetet erősít, amelyre nagy szüksége van egy szervezetben dolgozóknak. Ettől lesz erős a „mi” tudatunk, ez különböztet meg a versenytársaktól, nehéz pillanatokban ez tart egyben, ez lendít tovább. Akkor működik jól a vezetői büszkeség, ha az bevonó és nem kirekesztő: ha arról szól, hogy mi egymásra lehetünk büszkék, számíthatunk egymásra és a sikereket elismerjük és megosztjuk egymással. A vezető önmagában nem tud építően büszke lenni, hiszen mások vállán áll, ha kilépnek alóla, a mélybe zuhan. A fenntartható büszkeség alapja a közös siker, az összedolgozás képessége.
A büszkeség ugyanakkor lehet romboló is, főleg akkor, ha az önismeret hiányzik mögüle. Ilyenkor a „mi” helyett az „én” dominál, a pótolhatatlanság, a zsenialitás, akit kizárólag a többiek tudnak hátráltatni, és ezt meg is teszik lépten-nyomon. Ők, a hálátlanok, az ügyetlenek, a tehetségtelenek, akik pedig elhagyják a szervezetet (illetve a zseniális vezetőt), ők az árulók.
A szélsőséges helyzeteken felül naponta találkozhatunk a büszkeség ügyetlen, vagy szerencsétlen megélésével is, amikor a vezető büszkeségből nem kér segítséget, nem von be másokat, átgondolatlanságból, túlzott óvatosságból nem hatalmaz fel kollégákat, így magára marad és a vezetői büszkeség fájó elszigeteltséget eredményez, ami kínzóvá növeszti a vezetői magányt. Törölgeti izzadt homlokát, rosszalló pillantásokkal jelezve túlterheltségét, magára hagyatottságát, amelyet lényegében éppen magának köszönhet. Ördögi kör ez…
Pedig viszonylag egyszerű változtatni a helyzeten. Ha a szándék megvan, a jól átgondolt, kinyitott és praktikusan felépített információmegosztási rendszer hamar eredményre vezethet. Igen, már megint az a bizonyos vezetői kommunikáció, ami arról szól, hogy együtt többre vagyunk képesek, ha kommunikálunk. És mindez meghagyja a büszkeség nimbuszát is, sőt, egy sikeres szervezetet működtető vezető nem csak önmagára lehet büszke, de a csapata is az lesz rá, sőt, könnyebbé válik az élete is.
