Egy nyelvet beszélünk? Valóban? Sokszor azon kapjunk magunkat, hogy már egy jó ideje vitatkozunk valamin, amiről aztán kiderül, hogy nem is ugyanarra gondolunk. Különösen igaz lehet ez a helyzet nagyobb, összetettebb vállalati szervezeteknél, ahol több nyelv, több kultúra is egy térben jelenik meg. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy beszéljük-e a másik nyelvét, vagy a kiválasztott közös nyelvet, hanem az, hogy hogyan fordítunk le szavakat, és azok mögött mit értünk.
A többnyelvűség eleve komoly szellemi kihívást jelent, hiszen a tanult nyelv oda-vissza fordítást, a kimondott leírt gondolatok előzetes megfogalmazását feltételezi. Nem véletlenül érezzük fárasztóbbnak egy angol, német, francia, vagy olasz nyelven lefolytatott tárgyalást, mintha az anyanyelvünkön történne meg. Nem is beszélve arról a stratégiai előnyről, amelyet az a tárgyalópartner élvez, akinek a nyelvén zajlik a megbeszélés. A mindennapi vállalati munka rendre hozhat olyan helyzeteket, ahol egy-egy kifejezés pontos tartalma sem egyértelmű a mindenkinek.
Mit jelent például a felelősségvállalás, a proaktivitás, vagy mondjuk a vállalkozói szemlélet egy céges környezetben? A hierarchikus kultúrából érkezőknek biztosan mást, mint a felhatalmazó, bizalomra épülőben. Másként mer dönteni az, akinek hazájában a tekintélytisztelet dominál, mint az, akit iskolás kora óta a kreativitásra, a kezdeményezésre, az önállóságra készítettek fel.
Érdemes tehát végig gondolni, melyek a működési modell, az irányítás, a kivitelezés szempontjából fontos, kritikus szavak, kifejezések és közösen megbeszélni, meghatározni, mit is értsünk rajta. Rengeteg féreértés, férecsúszott helyzetet, kellemetlenséget, kudarcot előzhetünk meg így.
