Onnan – első kézből – tudom a választ, mert az elmúlt hónapokban egy projektben tucatnyinál több lelkes Z-generációssal dolgozhattam együtt. A projektzárás után beszámolót írtak tapasztalataikról, amiből kiderült, hogy bizony, nagyon is élvezték a munkát.
Mivel élesben, terepen próbálhatták ki magukat, sok önálló feladattal, ezért gyakran önszántukból túlóráztak, és kifejezetten szerették a nehéz helyzetek megoldását. Közülük többen is reflektáltak magukra, és kifejtették, hogy mekkora érték számukra, hogy a munka során rájöhettek: miben érdemes fejlődniük. Megírták azt is, hogy örömmel hallgatták a szenior kollégák vitáit, érvelését, betekinthettek az idősebbek – nem mindig idilli – együttműködésébe. Jólesett nekik, hogy amint megoldottak egy feladatot, rájuk bíztunk egy bonyolultabb eszközt, és hittünk abban, hogy az új helyzetben is helytállnak – és az is kedvükre volt, hogy a projektzáró workshopon szót kaptak, és bemutatták, hogy a saját munkájuk eredményei hogyan járultak hozzá az egész folyamat sikeréhez.
Mi pedig, az idősebbek, rengeteget tanultunk abból, hogy sokkal jobban figyeltek bennünket, mint hittük, és számos hasznos javaslatot hoztak azzal kapcsolatban, hogy egyes folyamatokat a jövőben hogy lehet fejleszteni. Ráadásul, a beszámolóik egybevágtak a valósággal, vagyis nem bullshit került a dokumentumokba, hanem pontosan azt írták le a saját szemszögükből, amit mi is tapasztaltunk velük kapcsolatban.
Rájöttünk (nemcsak ennek kapcsán) arra is, hogy huszonéves kollégáink bizonyos értelemben „kompaktabbak”: kevesebb cirádás, terjengő, folyondár-szerű mondatot használnak, nem látják értelmét a meetingeken zajló csapongásnak, a véleményük pedig összegző, strukturált. Tapasztaltuk azt is, hogy hiányzik egy képességük: szemben az idősebbekkel, akik a „sorok között olvasáson” szocializálódtak, sokkal direktebbek, mert kevesebb tapasztalatuk van a ki nem mondott – de sejtetett – dolgok értelmezéséből.
A fiatalbarát munkahely figyelembe veheti a fentieket. Még jobban teszi, ha folyamatosan monitorozza az újabb és újabb generációk képességeit, igényeit, attitűdjeit, hogy a lehető legmegfelelőbb módon vonhassa be őket a munkába. Ugyanis egy valóban fiatalbarát vállalat tisztában van azzal, hogy gyorsan változó világban élünk, és ritkán van értelme annak, hogy húsz éve bevált szokásokat kényszerítsünk ifjú kollégáinkra.
