A vírus teljesen átírja a hétköznapjainkat és komoly dilemmát okoz szinte minden munkahelyen: sokéves, sokszor sok évtizedes szokásokat, hagyományokat, rutinokat kell szinte egyik napról a másikra elfelejtenünk. A munka – általános közfelfogás szerint – arról szól, hogy bemegyünk dolgozni, együtt vagyunk, értekezünk, kávézunk, néha dumálunk egy keveset, közösen elmegyünk ebédelni, fogadjuk belföldi és külföldi ügyfeleinket, partnereinket, konferenciára megyünk, vagy éppen hivatalos útra utazunk.
Nos, ez most mind felejtős. Nem lehetünk együtt. Nincs meeting. Nincs közös térben egymás kedélyes hátbaveregetése. Nincs utazás, vendég fogadás. Egyáltalán: semmi sincs. Akkor viszont most mi van? Újratervezés!
De most komolyan, élesben, valódi téttel. Ez a tét pedig nem más, mint a túlélés, az üzlet folytonosságának legalább részbeni fenntartása, a megmaradás. A vezető most valós körülmények között bizonyíthat, hogy tényleg vezető-e, vagy csak feltette a jó Isten egy jó magas polcra, aztán ottfelejtette. Az igazi vezető most valóban elemében érezheti magát, hiszen felelős döntéseket hozhat a többiekért, teljes csapatáért, a cégért.
Mit is kell tennie? Elsősorban elfelejteni, hogy a körülményekre fogjon bármit is. Az objektív nehézségek attól objektívek, hogy tőlünk függetlenül bekövetkeznek és nincs rájuk érdemi hatásunk. Alkalmazkodni kell, kitalálni a „B” tervet. Minden rosszban van valami jó, és a jó vezető ezt igyekszik megtalálni.
Mindenekelőtt végez egy gyors kockázatelemzést, számba veszi az összes gátló tényezőt. Ezek alapján felméri, mi folytatható a régi modell szerint és min kell változtatni. Priorizál, vagyis a fontos dolgokat azonosítja és előre veszi a listán. Elemzi a munkakörülmények változását, megvizsgálja, hogyan lehet a dolgokat másként, máshogy, máshol végezni és ennek milyen eszközigénye van. Ha teheti, ezeket előteremti, megszervezi. Az új helyzetre új folyamatokat munkarendet, protokollokat készít, amelyeket jól érthetően átad munkatársainak. Beindítja a megváltoztatott rendszert, majd ezt a helyszínen, akár 0-24-ben személyesen felügyeli, támogatja, finomhangolja és beavatkozik, ha kell. Közben nyugtat, informál, értelmez, és még a lelkekre is van figyelme.
Ő a jó vezető, akit a rendkívüli helyzet emel a többiek fölé. Azok fölé, akik alibi főnökségének talán éppen az új helyzet vethet véget, világosan megmutatva alkalmatlanságukat. Ez az újratervezés nem gyakorlat. Ez maga az élet. Most éppen így.
